Hiszem, hogy különleges idő és lehetőség az, ami most zajlik, amit most élünk.
Amióta az eszemet tudom, mindig érdekelt az élet valódi lényege.
Nem volt könnyű dolgom sosem.
Hamar rájöttem, hogy egészen másként működöm, mint a körülöttem élők.
Ez első felismerésként a családomat jelentette, majd azért a közösségeket is.
Kilógtam a sorból már a szülőszobában. Anyukám nem feltétlen könnyen élte meg velem a 9 hónapot és mivel nagy súllyal születtem, a születésemet sem.
12 órás kalandunk után, amikor végre megérkeztem, a legenda szerint a kedvenc nagymamám egyetlen kérdéssel fogadott:
“Honnan hoztátok ezt a ronda vörös kislányt?”
Nos, ez alapvetően határozott meg sok mindent.
Nem tudtam sokáig honnan volt erőm mindig ahhoz, hogy fáradhatatlanul mondtam a magamét az életről.
5 évesen a babáimnak, majd az ovis társaimnak, majd az iskolában és még ma is…
Sokáig nem értettem, hogy miért nem értik?
Pedig olyan egyszerű…
Sokáig éltem úgy, hogy a “kilógok a sorból” miatt azt hittem, hogy nem vagyok szerethető vagy nem lehet velem mit kezdeni és biztosan rossz vagyok.
Aztán egyszer rájöttem, ez a legnagyobb ajándék az élettől.
Volt idő, hogy talán félhettem attól, hogy majd így nem kellek…
Igazodni nem nagyon tudtam, ezt hallgattam is Anyukámtól. Hosszú ideig ezt nagyon rosszul éltem meg. Azt hittem baj van velem.
Sosem volt baj. – de azt hittem…
A legnagyobb ajándék ez valóban, mert sosem ismertem a lehetetlent. Sosem adtam fel az álmaimat. Sosem szűntem meg hinni a jóban.
Sosem szűntem meg hinni az Igazban.
A hazugság pokoli fájdalommal szántotta fel a szívem mindig is, de én hittem az Igaz Igazban. Sosem szűntem meg hinni abban, hogy ha nehezebb is az élet, de utána jó lesz.
És mindig jó lett.
Most nagyon sokan érzik azt, hogy változni szeretnének.
Hallom a nagy szavakat.
Bármit megteszek Helgus, csak mondd és csinálom… és én ilyenkor lassan, mélyen lélegzem és azt kívánom bárcsak így lenne.
Vannak már igazán elkötelezett lelkek, akik a nehéz buktatók után is itt vannak.
De a többség megáll.
Mert a szándékod mindig lepróbálja az Élet.
Istennel nem lehet viccelni.
Ő figyel és próbára tesz.
Igen. Ezt éljük mind.
Lássuk akkor mennyire gondolod komolyan?
Az első kb. három próbatételig kivérzik a lelkesedés.
Sajnos.
Nem mindenkinél, éppen ezért írok erről. De még sokaknál ez a helyzet.
“Meg akarok változni.”
“Elég volt.”
“Isten bizony megváltozom.”
“Bármit megteszek.”
Elméletben nem lehet változni. Az élet nem elmélet, hanem gyakorlat.
A szavak elszállnak. Már erejük sincs.
A csend sokszor százszor többet mond el, mint egy üres, ám jól hangzó mondat.
Ne fogadj meg semmit!
Ne ígérj meg semmit, se magadnak, se másnak!
Tedd meg! Cselekedd meg, és akkor elindul valami más.
Sokan, még mindig nagyon sokan hiszik azt, ha tanfolyamokra járnak, spiri buliba mennek, spirituális embernek vélik magukat, könyveket olvasnak, előadásokat hallgatnak, az mennyire klassz. Az már valami.
Ez a csapda. Az önbecsapás leglegje…
Semennyire nem az, ha nem éled.
Pláne, ha még tanítod is azt, amit élni kellene. Mert most valahogy hirtelen megszaporodott a mindent is tudók száma.
Próbatételek sorozata van.
És amit kimondasz, megfogalmazol, arra teret nyitnak fentről.
Lássuk hát! Valóban ott a szándék a szívedben?
Mert ha igen, akkor éber vagy a próbára.
Felismered, lassítasz, elemzel, nem döntesz zsigerből.
Átlátod a leckét.
Nem kezdesz játszmába, nem taktikázol, nem a saját önző érdekedet nézed.
Felismered a pillanatot, hogy itt a lehetőség: megyek a régi mintám szerint? Vagy megállok és azt mondom, hogy állj!
Választok valami mást.
Kell ehhez a szív. Kell a tudatosság. Kell a valódi szándék.
A fejlődés lehetősége nem lehet elméleti.
A kapcsolódásainkban van a lehetőség nem a tankönyvekben, kurzusokon.
Az élet hozza és te vizsgázol.
A rossz hír: nincs pótvizsga!
Vizsga van, és a cselekedeted alapján mész előre vagy hátra.
Minden egyes nap erősítsd a fókuszod erre.
A szándékod legyen tiszta és abban legyél elkötelezett!
És legyél éber a próbára.
Semmi sem véletlen.
Senki sem a véletlen műve a kis mátrixodban.
Mindennek célja van.
És most azt éljük, hogy naponta dőlnek el sorsok.
Így vagy úgy.
Nem, nem könnyű ezt látni, de mégis azt hiszem, tényleg derüljön ki minden hamisság, hogy megmutatkozhasson a valódi érték.
A valódi érték pedig a szívben lakozik. Amikor a szívedből élsz, akkor élsz igazán.
Szerencsés vagyok, mert nagyon sokrétűen tudok szeretni. Terapeutaként ez is egy ajándék.
De az utóbbi időben az én szívem is változott.
Minden lecke transzformál. Az elmúlt 2-3 év erős volt és ami jön, az sem lesz fáklyásmenet.
Akik képesek a szívüket tisztítani és a szívben lakó két galamb kapcsolatát ápolni, befelé fordulva élni, megtalálni Istent, nekik könnyebb lesz.
A lélek a motor már.
A lélektérből cselekedve bontakozik ki a valódi ÉLET.
Ezt tanuljuk most.
Én ebben köteleződtem el, és néha elszomorodom a fenti tapasztalások miatt.
De megtanultam elfogadni azt is: én már nem akarhatom jobban, mint te…
Látom az embereket, mindegy mit mondanak.
Látom őket.
Sokáig hittem benned addig, amíg te nem hittél magadban.
Erre már nincs idő.
A most van.
Most választod-e a szíved?
Most választod-e a lelked?
Most megérted-e, hogy a MI működik, az én már nem?
Most megérted-e, hogy nem lehet csak félig elköteleződni?
Most már érted, hogy súlya van a választásodnak?
Súlya van a próbáknak.
Súlya van annak, amit és ahogyan teszel vagy nem teszel…
Még Kegyelem van.
Táncolunk tovább…
Így érzem én is,már nem a spuri tanításokra vágyom,mindent megkaptam itt az Igneum mentoroktól.A szabadegyetem kontemplációi a Forrással való kapcsolódást hozza el Nekem.Hálás köszönet ezért,de most már gyakorlati megvalósítása következik,ebben megtaláltam a számomra tökéletes Andreas mesterkurzust,egyre jobban felszabadul a testem,fizikai,lelki síkon is Az Univerzum a Teremtő megadja a lehetőséget,csak élni kell vele, elfogadni ezt az ajándékot,és azonosulni vele.És minden szombaton találkozom a felsőbbrendű intelligencia,a Teremtő Forrással,aminek megélése minden alkalommal csodálatos érzéssel tölt el. Köszönöm,és hála
Kedves Helga!köszönöm a bíztató szavaidat.Sok emberen segítettél eddig is.Hála érte,tovàbbra is örömmel követlek.
Azt gondolom figyelmesen olvastam. Én már mindent próbáltam. Jót, rosszat. Végigjártam. Elestem. Felálltam. Mindenkim elment már. Az első anya volt. Önként hagyott itt. Nem volt testvérem. Apu megnósült. Anyunak sem volt testvére. Nagyi felkarolt. Aztán mentem. Az utamon. Lemondásokkal. Nem tanulhattam tovább. Illetve igen. De itthon. Szóval sodort az élet. Vitt. Próbáltam emberként élni, megélni mindent. Aztán a fiam 3 diplomás ember okos. Azunokáim is. A párom 60 évesen elment, átvészeltem. De nagyon pánik beteg lettem. Talpra álltam. Gyógyszereket nem szedtem rá. Sajnos előjön
Ez valoban nagyon nehez ut. Nehez erre barmit is irni????. Erot es kitartast kivanok. Isten tudja az okat, mi nem mindig…. Egyutterzesem.
Kedves Helga!
Elgondolkodtato írás, öröm volt olvasni,ezt az irasodat, mint többit.
Egyike vagy a pár Tanító közül akiket követek.
Sajnos rajottek az emberek, (nagyon jo pénz kereset,) hogy elég egy tanfolyamot elvegezni, és ezáltal ő lesz a megmondo. Szememben sarlatan emberek. Listamon rajta van, hogy egyszer a tanfolyamodon reszt vegyek.
További sok sikert kívánok!
Szép napot! Druszad????
Helga????
Drága Helga! A „nincs potvizsga” utáni rész szinte szóról szóra engem tükröz! A MI kérdéssel egy bizonytalan érzésem van munkakapcsolat, melyben nem érzem a MI-t. Nem tudom, ha az érzést elengedem és az időre bízom, vagy szívemből döntök, de a bizalom megszunt! Néha kell még nekem egy picike segítség!???? Köszönöm szépen!
Ez így van, csak nem mindegy, hogy elméletben vagy gyakorlatban…
Kedves Helga! Nagyon finom energiák érkeztek az olvasás közben. Szívemből szóltál. Csak ma szükséges szívből és lélekből cselekedni és elköteleződni igazi szándék mellett. Teszem minden nap.Hálásan köszönöm az emlékeztetést.????❤️
Kedves Helga! Az önmunkának soha sincs vége,mindig akad valami, amit még nem oldottunk meg.40 évesen léptem a spirituális útra, a gyógyíthatatlan betegségem miatt.Akkoriban nem birtam otthonról elmenni 9 féle gyógyszert szedtem, kétségbe voltam esve.Egy orvos azt mondta, hogy a nyugati orvoslással többet nem tudnak tenni értem, a fiam még kicsi volt és beteg, és szerettem volna felnevelni..A nulláról indultam, csak abban hittem ami látható, fogható..Ennek már 27 éve és nem mondom, hogy meggyógyultam, de tudom kezelni a dolgokat és kevés gyógyszerrel elvagyok.Most már hiszek az energiákban, Istenben..Még van mit tanulnom, de ezért vagyok még itt. Köszönöm a videóidat és az írásaidat! Szeretettel: Mária