Hiszem, hogy különleges idő és lehetőség az, ami most zajlik, amit most élünk.

Amióta az eszemet tudom, mindig érdekelt az élet valódi lényege.
Nem volt könnyű dolgom sosem.
Hamar rájöttem, hogy egészen másként működöm, mint a körülöttem élők.
Ez első felismerésként a családomat jelentette, majd azért a közösségeket is.

Kilógtam a sorból már a szülőszobában. Anyukám nem feltétlen könnyen élte meg velem a 9 hónapot és mivel nagy súllyal születtem, a születésemet sem.
12 órás kalandunk után, amikor végre megérkeztem, a legenda szerint a kedvenc nagymamám egyetlen kérdéssel fogadott:
“Honnan hoztátok ezt a ronda vörös kislányt?”

Nos, ez alapvetően határozott meg sok mindent.

Nem tudtam sokáig honnan volt erőm mindig ahhoz, hogy fáradhatatlanul mondtam a magamét az életről.
5 évesen a babáimnak, majd az ovis társaimnak, majd az iskolában és még ma is…

Sokáig nem értettem, hogy miért nem értik?
Pedig olyan egyszerű…

Sokáig éltem úgy, hogy a “kilógok a sorból” miatt azt hittem, hogy nem vagyok szerethető vagy nem lehet velem mit kezdeni és biztosan rossz vagyok.

Aztán egyszer rájöttem, ez a legnagyobb ajándék az élettől.
Volt idő, hogy talán félhettem attól, hogy majd így nem kellek…
Igazodni nem nagyon tudtam, ezt hallgattam is Anyukámtól. Hosszú ideig ezt nagyon rosszul éltem meg. Azt hittem baj van velem.
Sosem volt baj. – de azt hittem…

A legnagyobb ajándék ez valóban, mert sosem ismertem a lehetetlent. Sosem adtam fel az álmaimat. Sosem szűntem meg hinni a jóban.
Sosem szűntem meg hinni az Igazban.
A hazugság pokoli fájdalommal szántotta fel a szívem mindig is, de én hittem az Igaz Igazban. Sosem szűntem meg hinni abban, hogy ha nehezebb is az élet, de utána jó lesz.

És mindig jó lett.

Most nagyon sokan érzik azt, hogy változni szeretnének.
Hallom a nagy szavakat.
Bármit megteszek Helgus, csak mondd és csinálom… és én ilyenkor lassan, mélyen lélegzem és azt kívánom bárcsak így lenne.

Vannak már igazán elkötelezett lelkek, akik a nehéz buktatók után is itt vannak.
De a többség megáll.

Mert a szándékod mindig lepróbálja az Élet.
Istennel nem lehet viccelni.
Ő figyel és próbára tesz.

Igen. Ezt éljük mind.
Lássuk akkor mennyire gondolod komolyan?

Az első kb. három próbatételig kivérzik a lelkesedés.
Sajnos.

Nem mindenkinél, éppen ezért írok erről. De még sokaknál ez a helyzet.

“Meg akarok változni.”
“Elég volt.”
“Isten bizony megváltozom.”
“Bármit megteszek.”

Elméletben nem lehet változni. Az élet nem elmélet, hanem gyakorlat.
A szavak elszállnak. Már erejük sincs.

A csend sokszor százszor többet mond el, mint egy üres, ám jól hangzó mondat.

Ne fogadj meg semmit!
Ne ígérj meg semmit, se magadnak, se másnak!

Tedd meg! Cselekedd meg, és akkor elindul valami más.

Sokan, még mindig nagyon sokan hiszik azt, ha tanfolyamokra járnak, spiri buliba mennek, spirituális embernek vélik magukat, könyveket olvasnak, előadásokat hallgatnak, az mennyire klassz. Az már valami.

Ez a csapda. Az önbecsapás leglegje…

Semennyire nem az, ha nem éled.
Pláne, ha még tanítod is azt, amit élni kellene. Mert most valahogy hirtelen megszaporodott a mindent is tudók száma.

Próbatételek sorozata van.
És amit kimondasz, megfogalmazol, arra teret nyitnak fentről.
Lássuk hát! Valóban ott a szándék a szívedben?
Mert ha igen, akkor éber vagy a próbára.

Felismered, lassítasz, elemzel, nem döntesz zsigerből.
Átlátod a leckét.
Nem kezdesz játszmába, nem taktikázol, nem a saját önző érdekedet nézed.
Felismered a pillanatot, hogy itt a lehetőség: megyek a régi mintám szerint? Vagy megállok és azt mondom, hogy állj!
Választok valami mást.

Kell ehhez a szív. Kell a tudatosság. Kell a valódi szándék.

A fejlődés lehetősége nem lehet elméleti.
A kapcsolódásainkban van a lehetőség nem a tankönyvekben, kurzusokon.
Az élet hozza és te vizsgázol.

A rossz hír: nincs pótvizsga!

Vizsga van, és a cselekedeted alapján mész előre vagy hátra.

Minden egyes nap erősítsd a fókuszod erre.
A szándékod legyen tiszta és abban legyél elkötelezett!
És legyél éber a próbára.

Semmi sem véletlen.
Senki sem a véletlen műve a kis mátrixodban.
Mindennek célja van.

És most azt éljük, hogy naponta dőlnek el sorsok.
Így vagy úgy.

Nem, nem könnyű ezt látni, de mégis azt hiszem, tényleg derüljön ki minden hamisság, hogy megmutatkozhasson a valódi érték.

A valódi érték pedig a szívben lakozik. Amikor a szívedből élsz, akkor élsz igazán.
Szerencsés vagyok, mert nagyon sokrétűen tudok szeretni. Terapeutaként ez is egy ajándék.
De az utóbbi időben az én szívem is változott.

Minden lecke transzformál. Az elmúlt 2-3 év erős volt és ami jön, az sem lesz fáklyásmenet.

Akik képesek a szívüket tisztítani és a szívben lakó két galamb kapcsolatát ápolni, befelé fordulva élni, megtalálni Istent, nekik könnyebb lesz.
A lélek a motor már.
A lélektérből cselekedve bontakozik ki a valódi ÉLET.
Ezt tanuljuk most.

Én ebben köteleződtem el, és néha elszomorodom a fenti tapasztalások miatt.

De megtanultam elfogadni azt is: én már nem akarhatom jobban, mint te…
Látom az embereket, mindegy mit mondanak.
Látom őket.
Sokáig hittem benned addig, amíg te nem hittél magadban.
Erre már nincs idő.

A most van.
Most választod-e a szíved?
Most választod-e a lelked?
Most megérted-e, hogy a MI működik, az én már nem?
Most megérted-e, hogy nem lehet csak félig elköteleződni?

Most már érted, hogy súlya van a választásodnak?
Súlya van a próbáknak.
Súlya van annak, amit és ahogyan teszel vagy nem teszel…

Még Kegyelem van.

Táncolunk tovább…

error

Kövesd az írásaimat és oszd meg őket, ha tetszett!