Az elmúlt hetek csendes, mély pihenéssel teltek. Visszaszámlás indul és érkezem szépen lassan vissza…
Nem is tudom, hogy szaladt el 2022 ilyen gyorsan, de elszaladt. Mozgalmas év volt, és ahogyan az év végi lezárós napokat éltem, olyan hálás voltam.
Elégedett vagyok a tavalyi évvel és ez olyan szép, mély érzésekkel ölelt engem a pihenés alatt.
Nekem különösen fontos, hogy visszahúzódjak időnként, mert a hétköznapok intenzívek. Gyerekként is nagyon sokrétű életet éltem és ez valahogy megmaradt.
Megtanultam szelektálni, megtanultam a belső hangommal kapcsolódni már elég korán és én ezzel élek. Nem minden választásom logikus vagy egyértelmű, de ezt már megszoktam.
Nem hagyott az év vége sem feladatok nélkül. Volt 1-2 olyan történés, ami megforgatott a tengelyem körül. Megéltem az anyák rémálom történetét is, és kellett a nagy belső csend, ami megértést és gyógyulást adott.
Amikor tudom, hogy kikapcsolás előtt vagyok, tudatosan készülök. És a testem és a lelkem is pontosan érzékeli ezt. És amikor valóban elengedek mindent, akkor néha az alapvető folyamatok is nehezemre esnek.
Sok-sok életet kísértem tavaly is. Amikor fáradt vagyok, mint az ünnepek előtt, hajlamos vagyok borúlátó üzemmódra kapcsolni és azon merengeni, vajon miért nem haladunk gyorsabban, jobban…
Ez most erősebb volt nálam. Ám ilyenkor mindig megtörténik a csoda. Egyszer csak el kezdtek áramlani az év végi számvetések tőletek. Eleinte csak elolvastam, átlélegeztem, megköszöntem Istennek.
Aztán csak jöttek és jöttek.
És akkor megálltam egy este és leültem az érzéssel. Nem is tudom mi ez pontosan, de azt hiszem a kegyelem, hálával meghintve.
Átéreztem az utakat, a közös beszélgetéseket… és akkor megállapítottam, rend van.
Rend van és minden így van jól. Nem lehetett több, sem gyorsabb. Így volt jó minden. Már ez azokra vonatkozik, akik a fedélzeten vannak és önmunkát végeznek.
A csendes napokon az erdő nagyon támogató nekem. Amikor tehetem, ott vagyok. Aztán a szauna, amikor tudatosan dolgozom 100 fokon is. És a tánc…
Szeretem, hogy átadom magam a pillanatnak ilyenkor. Vannak eltervezett programok, találkozók, de leginkább a pillanat.
És Isten mindig tudja mi a legjobb nekem. Így történt a Szilveszter is, majd az új év eleje.
Olyan elképesztő megéléseim voltak. Olyan mélyen transzformáló, kegyelmi pillanatok.
Pár nap a hegyekben, igazán csendben, csodákra képes.
Év elején megnézzük általában mindig A békés harcos útja című filmet, mert mindig kell belőle 1-2-3 olyan mondat, ami megadja a kezdő lökést az évhez.
„Dan: Többet tudok, mint hinné.
Szókratész: Többet gondolkodsz, mint tudsz. A tudás nem ugyanaz, mint a bölcsesség.
Dan: Igazán? Mi a különbség?
Szókratész: Tudod, hogy kell szélvédőt pucolni, igaz?
Dan: Igen.
Szókratész: A bölcsesség az, hogy csinálod. Szókratész: Ez egy szolgálat. Az ügyfelet szolgálom. A legnemesebb feladat.
Dan: A benzintöltés?
Szókratész: A mások szolgálata.”
„Szókratész: Amikor félsz, húzd ki a kardodat. Ragadd meg és kaszabolj le mindent, ami gátol. Le a megbánással és a félelmekkel. Mindennel, ami a múlthoz köt, vagy a jövőhöz.”
„Szókratész: A harcos nem attól harcos, hogy feladja, amit szeret. Hanem, hogy megtalálja a szeretetet abban, amit csinál.”
„Szókratész: Hol vagy Dan?
Dan: Itt.
Szókratész: Ez mikor történik?
Dan: Most.
Szókratész: És te mi vagy?
Dan: Ez a pillanat.”
Szeretem ezeket a gondolatokat.
Aztán jött a Schumacher film. Nagyon erőteljes üzenetekkel teli ez a film is. Aki nem látta még, javaslom. A maximalizmust sokan ismerjük… Évtizedeket éltem úgy, hogy igyekeztem mindent hibátlanul csinálni. Ha esetleg nem sikerült, nem volt könnyű… Mióta energiákra váltottam és kb. ezerszer esett szét a rendszerem, azóta másként működöm. Nekem ez az egyik legnehezebb lecke volt. Nem vagyok tökéletes és igen, én is hibázom.
A védák szerint nem az a baj, ha hibázol. Az a baj, ha nem tanulsz a hibákból és újra elköveted azokat.
Hangolódom az új energiákra. 2023 nem lesz unalmas. Tartom a tengelyt…
Az év első Teliholdja már itt ragyog, és komoly tanításokkal érkezik. Itt fontos, hogy tudd, mi az, amit felismertél 2022-ben. Idén itt és most ezt az utat tudod erősíteni. Határmeghúzás van. Semmit sem érdemes tenni, ami a lélek ellen van. Még mindig lezárások, kapcsolati rendeződések zajlanak, és ez bizony felelősség…
Nyisd ki az ajtót azoknak, akik mennének. Mindig érkeznek a helyükre újak, de ha foglalt a hely, nincs hova…
Ez az időszak alkalmas arra is, hogy befejezd az ismétlődéseket. Már ha elég volt… Kitörhetsz a megszokott mintákból, felismerve azok tanításait. Transzgenerációs minták gyógyulnak.
Szóval Kedvesek, újra dologidő van.
Vegyünk egy nagy, mély levegőt és táncoljuk be magunkat az új évbe úgy igazán.
Hullámok jönnek és mennek. Elborítanak, de te belül ott már tudod, hogy fel kell állnod és újra tengelyben lenni.
Amikor úgy érzed, betakar egy energia, egy hullám, tedd fel a kezd! Legyen legalább egy valaki, akivel át tudod beszélni. Nem vagy egyedül. Nem kell egyedül sodródnod.
Táncolunk tovább…
Drága Helgus!
Mindig megérint ahogy és amit írsz!🙏🏻
Erőt ad, utat mutat…köszönöm 🤗
Soha ne hagyd abba!!!!
Kell mindig valakinek, akár csak 1- 1 szó is…
Nagyon szeretem A békés harcos útja filmet én is, s szerintem ezzel többen is így vagyunk.
Hála és köszönet mindenért!😇
Az Igneumnak köszönöm, hogy ” megismertelek”.
Csodállak, hogy mindig tudsz tovább táncolni.
Öleléssel:
Ági
Örülök Ági 🤍🙏💫!
Köszönöm Helga a csodás gondolatokatat….megérintenek
erőt adnak és tanulok tőled.
JELEN- ITT- MOST- PILLANAT
és táncolunk tovább…
❤🙏🧘♀️💃