Az idő, amiben itt és most élünk, nagyon sok mindenre ad lehetőséget nekünk.

Mondhatjuk azt is, hogy embertelenül nehéz kor, nehéz idők, nehéz feladatokkal.

Ez így is van, de ennek oka van.

Ide jutottunk. Ide érkeztünk egyénileg és kollektívan is. Ez a szőnyeg széle.

Amikor kb. 3 éve egy egészen új valóság jelent meg ezen a bolygón a koronával, valamiért hittem abban, hogy lesz megértése az embereknek arról, hogy ez igazán mit jelent?

De aztán azt láttam, hogy nem volt.

Az igazán önmaguk mellett elkötelezett emberek, lelkek mégis meglátták ezt és elindult valami mély átrendeződés. Sok minden történt az elmúlt években.

Én nem hiszek az összeesküvés elméletekben. Ismerem mind. Elmerengtem rajtuk, és mondhatnám, hogy igen, valakik azon mesterkednek, hogy…

De én máshonnan nézem. Az isteni aspektust nézem, és Földanyát nézem.

A földi lét egy igazán kedvező terep arra, hogy a lélek fejlődjön. Ezt emberi testben tesszük, amikor leszületünk. Ennek a testnek vannak szükségletei, igényei, érez, érzékel. Van egy számítógépszerű elménk, aminek van tudatos és tudatalatti működése. Engem mindig az utóbbi érdekelt, hiszen 95%-ban ez határoz meg minket. Itt tárolódnak az emlékek, érzések, érzelmek. Ez működteti a testet: szívdobbanás, emésztés, idegrendszer stb…

Több, mint 7 éve kutatom ezt a működést. Megdöbbentő ez a precíz rendszer, ahogyan  a test működik: test, szellem és a legfontosabb: lélek szinten. Megdöbbentő, ahogyan a családrendszer hat ránk 7 generáción keresztül.

Most, itt ebben az életünkben, nagyon sok mindenre van lehetőségünk.

Tudjuk, hogy ahogy eddig működtünk, nem tudunk működni tovább. Nem lehet a változást a tömeggel kezdeni. A változás mindig egyénileg kezdődik.

Ami a mostani idők különlegessége az az, hogy mindazt, amit eddig nem ugrottuk meg, nem fejlődtük meg, azt már csak kényszerítéssel lehet.

Azt mondanám, elfogyott Isten türelme…

És itt dől meg minden elmélet, hogy kinek, mi a célja velünk.

 

Neked mi a célod magaddal?

Tudod-e már látni, hogy számít a te lelked is?

Nem sodródhatsz tovább a tömeggel. Sokan alszanak még. Mondanám, hogy egyszerűbb, mint dolgozni magadon, de már az sem az.

Már az alvók is feszülnek. Legfeljebb több bort hűtenek be esténként és még nagyobb élvezethez nyúlnak.

De ezek az élvezetek már csak pillanatnyi „örömök” és utána jön a mínusz is.

Az alvó és az ébredtek között az a különbség, persze sok különbség van… hogy az alvó szétesik, és nem tudja miért. Pánikrohamok, idegösszeomlás, testi tünetek, kiégés, nihil, tehetetlenség, kilátástalanság – ezen hívószavak mentén éldegél.

Az ébredező tudja, hogy oka van a mínusznak. És ha haladó ébredező és igazán elkötelezett, megfejti és meg akarja változtatni.

És itt jön a mostani hetek, a nyár nagy ajándéka.

 

Aki valóban elköteleződik önmaga mellett, a lelke mellett: visszavonul.

Csendességbe vonul és bebábozódik. Így hívom ezt a folyamatot.

Ez a folyamat nagyon mély és nagyon nehéz. Sokan feladják. Akár úgy, hogy bebábozódva maradnak, akár úgy, hogy idő előtt kipattannak onnan és még nagyobb lejtőre kerülnek. Sajnos ezt későn veszik észre, ha észreveszik egyáltalán.

A bebábozódás szükségszerű most. Kell, hogy tudatosan válaszd. De azt is érzékelem, hogy a lélek már sok esetben választja, csak te nem tudod mi történik.

Ilyenkor leválunk a világról. Ilyenkor letisztítjuk a mezőt körülöttünk. De amikor ez a döntés megvan, a tér működésbe lép és elindul a tisztítás. Leválnak olyan részek rólunk, akik már csak korlátoznának, megszűnnek olyan élethelyzetek, amik visszatartanak.

Csendbe burkolózunk. Egyszerűen élünk. Visszavonulunk a média felületekről, a társasági élettől, a családunktól is ilyenkor.

A báb magányos, de igénye sincs senkire. Zavarják a többiek. Azt érzi, senki sem érti, és elveszett. Megjelenik a fájdalom és tehetetlenség, hogy akkor mi értelme volt eddig? És lesz-e ezután? Megjelenhet benne a halál vágyása is. Minél tudatosabb vagy, annál rövidebb ez a szakasz. Hetekig tart, de hónapok is lehetnek. Függ attól, hogy eddig hogy éltél. Függ a karmától is. Függ az elköteleződésedtől is. Függ attól, hogy mennyire kapcsol be az „áldozat vagyok, senki se szeret” műsorszám. Függ a lelked érettségétől is.

Azt látom, hogy így vagy úgy, de mindenki bebábozódik.

 

Vannak alvó bábok és ébredező bábok…

Az ébredezőknek írom: bármennyire is nehéz, emlékeztetned kell magad arra, aki valójában vagy. Emlékeztetned kell magad arra, hogy csak annyi jön, amennyit elbírsz és ez akkor is igaz, amikor azt hiszed, ez már nem megy.

Hidd el, megéltem. Megéltem ezt az érzést már párszor. Nem is olyan régen is…

De mindig van egy pont, a gödör legalja, ahonnan nincs lejjebb. Az a pont az ajándék. Aki azt a pontot eléri, mindent megért.

Ott megéled önmagad. Megkapod magadtól önmagad újra. A hamis egó kiold, és akkor elindulsz a növekedés felé.

Addig a pontig sokszor hosszú út vezet és sokan az utolsó pillanat előtt, kiugranak. Sokat láttam ilyet. Arra kérlek, ne tedd. Merülj alá a sötétségben. Zárd be magad addig, amíg ez szükségszerű.

Hidd el, fogod tudni, hogy elérted a PONTOT. Az origód.

Amíg merülsz, erősnek kell lenned. Meg tudod csinálni. Hagyni szétesni a valóságod, a hamis egód darabokra hullani, a félelmekbe belemenni, a démonokat tetemre hívni és tudni: itt sem vagy egyedül.

Bár úgy tűnik, de nem.

Isten ott van Veled. A lelked tudja, hogy képes vagy erre.

Ez a hit próbája.

Ez az elköteleződés próbája.

Ez a lelked próbája.

Ez az Életed próbája…

 

Ha csak egyetlen mondatot viszel magaddal, akkor vidd az enyémet:

Sohasem adom fel!

Nem hátrálok meg!

Soha nem fordulok vissza!

Bár ez éppen 3 volt…

Meg tudod magad szülni újra anélkül, hogy a fizikai tested leraknád.

Meg tudod csinálni, hiszen itt vagy.

A döntés a Tiéd.

Ez a nyár nagy játéka úgy érzem.

Sokan vannak ebben a folyamatban.

Megrendítően szép ez. Megrendítően csodás ez.

Felemel, mindenképpen felemel, ha eléred a PONTOT. Az origó pontját.

 

Ami utána jön nagyon más lesz, mint eddig bármi is. Mintha egy más világ lenne, és az is. Látszólag ugyanott laksz, oda jársz a boltba, dolgozni, és mégsem.

Felismered a legapróbb szépet. Meglátod a lényeget mindenben.

Szerény leszel. Már nem akarsz bizonyítani. Jól meggondolod, kivel társulsz és mire, kire szánsz időt.

A természet táplál leginkább. Énekelni lesz kedved és fogsz is. Táncolsz majd sokat. Ringatod a lelked minden nap és nem teszel olyat, ami nem a szívedből indul.

Ragyogni fogsz. Békére lel a lelked.

 

Jöhet vihar, de már nem félsz tőle. Kiállsz az esőre és nevetsz közben.

Már tudod, minden vihar után, kisüt a nap.

Már nem harcolsz, mert tudod, minden az Ő akarata szerint történik és te alázattal fogadod.

Szolgálsz munka helyett. Átlátod a világot.

Érzékelővé válhatsz.

Érzékeny leszel, ez sokszor nehéz…

 

Élni kezdesz. Táncolni az Élettel. Táncolni a lelkeddel.

Táncolni a szíveddel.

A bábból pillangó lesz…

 

Így jutsz vissza önmagadhoz. Az Élet itt kezdődik.

 

Ölelésem!