TRANSZTÁNC- a mozgás ereje

Rituális TranszTánc egy belső utazás

„ Képzelj el egy olyan mindent átható sötétséget, ami úgy terít be Téged, mint egy bársonytakaró.”

…sötétség, ami elválaszt a hétköznapi ritmustól, és arra szólít Téged, hogy a szemeid helyett, a szíveden át érzékelj. Nem látsz, de a szemeid mégis, mintha nyitva lennének. Látszólag elkülönültél, de mégis mindennel egy vagy. Ebből a sötétségből megérkezik a dobok hangja és az ima ereje. Ahogy a zene lüktetni kezd, a füleid meghallják a lelked suttogását. Azt érzed, mintha éppen egy madár szárnyai simogatnák meg az arcod, mintha egy puha toll érintené a bőröd. Miközben a dobok hangja erősödik, a hangok megtöltik a Benned megüresedett teret, hogy elfelejtsd a hétköznapi dolgokat, melyek összekuszálják a lelked rezgéseit. Mindeközben a tested mozogni kezd a ritmusra…

Mi a rituális transztánc?

A rituális transztánc egyedi keveréke a tested mozgásának, a gyógyító hangoknak, a dinamikus ritmus játékának, egy speciális légzéstechnikának és a szemet bekötő kendőnek, a bandánának. Mindezek együtt, képesek stimulálni a transz állapotot, ami egy módja lehet a spirituális fejlődésednek, melyen keresztül mentálisan is megtisztulsz, és ezzel együtt megtapasztalhatod a tested és lelked ragyogását.

A rituális transztánc egy „belső utazás”, amiben az idő és tér korlátai megszűnnek.
A rituális transztánc gyökerei sok ezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Arra az időre, amikor a természet közeli népek számára a tánc a vágyaik kifejezésének egyik eszköze volt. A tánc hamarabb jelent meg, mint a vallás és az imádság. A tánc gyógyított, összekapcsolt a természettel, a természeti elemekkel. A rituális transztánc ma, ötvözi a sámán kultúrák és a modern tánc elemeit. A bolygó összes természet közeli népénél megtalálhatjuk azokat a táncelemeket, melyek a természettel, állatokkal, növényekkel kapcsolnak össze minket. Akkoriban a Nap, a Hold, a különböző állatok erejét akarták a táncon keresztül magukévá tenni. Azzal a szándékkal táncoltak, hogy ezekből meríthetnek bátorságot, erőt a jövőre. Akkoriban a tánc a mai ima erejével ért fel. „Úgy táncolni, ahogy a természet táncol”– ez volt a cél. A tánc a testi és szellemi erőnlét kifejezése volt.

A rituális transztánc a spirituális fejlődésen és gyógyuláson alapszik. Amikor bekötött szemmel táncolunk, akkor leválva a hétköznapi valóságról, egy belső térben vagyunk. A sötétség összekapcsol minket a valódi lényünkkel, és a speciális légzés, és gyógyító hangok hatására, egy párhuzamos valóságba kerülünk. A tánc végállomása a semmi. A semmi, ami a valódi semmi. A semmi, a totális semmi. Képek futnak, fények villannak és közben a test mozog. Az ilyenkor a számunkra megnyíló belső tér, lehetőséget ad arra, hogy változzunk.

A transztánc rituálé egy összetett rituálé:

Az előkészítés során ráhangolódunk az estre. Mindig van egy szándék, amit a táncba beviszünk. A speciális „tűzlégzés” segítségével, elküldjük az egót, és a szándékot bele helyezzük a kendőbe, mellyel a légzés után, bekötjük a szemünket. Ekkor a légzés során használt zene megváltozik és a dobok hangjára a test mozogni kezd. Legalább 90 percet táncolunk. A transztánc, igen erőteljes mozgással jár. Az idő és tér megszűnik, és mi utazunk. Ez az utazás mindenki számára egyéni, saját. A testünk rendkívül intelligens. A gyógyító zene kimozdít minden beakadást. A tánc egy olyan non-verbális eszköz, ami képes kifejezni azt, ami bennünk van. A rituális transztánc ellentétben a klasszikus vagy tanulható táncokkal, a láthatatlan és megfoghatatlan erőkből merít, és nem a tudat által ismert lépésekből.

A rituális transztánc egy mély, belső teremtőerő. EZ az intuitív mozgás egy új kifejező eszköz. Mindannyian másként vagyunk nyitottak a spirituális fejlődésre. A kérdés: Te mennyire? Amikor a transztáncot választod, késznek kell lenned arra, hogy minden eddig ismert értelmezést, értelmet elengedj. Képesnek kell lenned elengedni a realitást, az érzékszervek megszokott érzékelését, a külső kapcsolódási pontokat, a tudatos emlékeket. Mindent képesnek kell lenned elengedni, amit a hallásról, látásról, érzékelésről tanultál. Amikor erre képesek vagyunk, akkor a tánc során új ajtókat találunk önmagunkban. Ezek az ajtók a „ nem tudom” energiába visznek minket. Ez a transz maga.

„ Ha valóban igazán spirituális létező szeretnél lenni, akkor válaszd az utazásaid során azokat az ajtókat, melyeken ez áll: nem tudom!” Más szóval mondom: Titok…

A transztánc élmény nem igazán lineáris síkon történik. Ahhoz, hogy a lineáris világból ki tudj lépni, szükség van egy speciális ritmusra. Néha ez a ritmus annyira egyszerű, mint a szíved dobbanása… Máskor ez a ritmus annyira komplex, annyira összetett, hogy felülír minden eddigi ismeretedet a világról és magadról. És ilyenkor az történik, hogy összekapcsolódsz a valódi önmagaddal, ott belül, a sötétben. És ekkor megszűnik az idő, és megszűnik a tér. Ezt hívjuk semminek. Ez a semmi tere. Mivel az időt kikapcsoltunk, elindulhatunk egy belső utazásra. Ez lehet a múlt vagy lehet a jövő. Itt nincs szükséged arra, hogy értsd, és értelmezd, ami történik. Amikor értelmezni akarsz valamit, az elválaszt magadtól, a belső kapcsolódástól.

„ Minden élőlény a fényben növekszik, és a sötétben képes átalakulni.” ( Wilbert Alix )

Képzeld csak el, amikor elültetsz egy kis magot, a fény szükséges a növekedéséhez. Majd amikor leszáll az éj, a sötétségben beindul a változás, a növekedés. Ez történik velünk is a mi belső utazásunkban, a transztánc során.

Az öt érzékszervi érzékelésünket ismerjük mind: látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. A látás talán a mindent magába foglaló ezek közül. Amikor sötétben vagyunk, akkor a „hatodik” érzékelésünk aktiválódik: az intuíciónk… A transztánc ezt az egyszerű érzékelést fejleszti és működteti. Ha sámánizmus oldaláról akarjuk picit közelíteni a témát, akkor a sötétség ott az árnyékvilágot jelentette. Metafórikusan nézve az árnyékvilág mutatja meg számunkra az összes el nem fogadott részünket. A cél a lélek ezeken keresztüli fejlődése volt.

Összességében a rituális transztánc ma, egy igazán izgalmas eszköz arra, hogy spirituálisan fejlődjünk. Csodás tapasztalás magunkkal, egy olyan belső utazásban, amiben légzés, tánc, zene, sötétség, transz állapot keveredik és elvisz minket egy régen és talán máshogyan nem igen megtapasztalható belső térbe, hogy ott változhassunk…

Forrás: Wilbert Alix