Hazatalálás
Évek óta halljuk és érezzük is, hogy semmi sem működik már úgy, mint eddig, vagy amit megtanultunk. Hosszú folyamatban vagyunk, és még messze a vége…
Jól érzékelhető szakadásban vagyunk. Egyénileg is, a kapcsolatainkban is, társadalmi szinten is és emberiség szinten is. Kicsiben és nagyban ugyanaz történik. A régi megszokotthoz ragaszkodó, és „jól van ez így” részünk napi szinten vív harcot az ébredező, érteni, hinni és tudni akaró részünkkel. Ami persze kirezeg a nagy egészbe is.
Emberi működésünk nagy részét a tudat alatti programjaink, hitrendszereink, tanult mintáink, a kollektív mező mintázata mozgatja. Nagyon csekély százalékban vagyunk normál eseteben tudatosak.
Az elmúlt 8-10 év hozza már a változásokat, az utolsó 2-3 évben pedig gyökerestől szakadnak ki az elavult mintázatok.
Nem, nem szeretik ezt még sokan, mert a hamis egó rendkívüli marketinggel fogja a régit. De a változás elkerülhetetlen.
Szabad akaratunk legfontosabb kérdése, hogy választjuk-e az új működést vagy maradunk a megszokott régiben.
Mi az új működés?
Igazából az eredeti önvalónk. Ide kellene visszatalálni. Elszakadtunk az eredettől. Nem most. Már jó régen. Mindannyian a születés és halál körforgásában táncolunk. Vannak már olyanok, akik elfáradtak ebben a körforgásban. Én is ilyen vagyok.
Ez a fáradtság, és kiüresedés indított sok-sok évvel ezelőtt az önismeret útján.
Ma nagyon nehéz a tiszta hangot meghallani. Nehéz az eredethez vezető útra lelni, de nem lehetetlen.
Ezt az utat kevesen választják. Még mindig. Ez az út nehéz.
Azért nehéz, mert lebont. Azt bontja le, amit biztosnak, igaznak és jónak hittél. Az önvalót elfedő hamis énkép rendkívüli marketinggel védi a rendszert. Mivel a mechanizmusa a túlélés, mindent megtesz azért, hogy abban maradj, ami most van és az légy, aki most vagy.
De Te nem ez vagy.
Sokan merültek le ebben az önmunkában. Soha nem volt ekkora tér az önismereti lehetőségeknek, és ez a tér tele van. Tele van mindenfélével, de az eredethez vezető út, nagyon kevés ezek közül.
Elvesztünk az elmúlt években, évtizedekben az önsajnálatban, az áldozati mintákban, a kifelé mutogatásban, a traumatizált társadalmi mintázatokban, a szeretet hiányában, a gyerekkori sérülésekben és még sok mindenben.
Mindannyiunknak volt egy pont, egy pillanat, egy történés az életében, ami elindított minket.
De el lehet ebben is veszni és ez most nagyon érzékelhető. Ezért sokan érezhetik azt, hogy elég volt. Már annyit dolgoztam, élni akarok.
Megértem… csakhogy ez most már nem ilyen egyszerű. Illetve itt jön be a szakadás ismét. Itt is van egy töréspont. És ez is a hamis egó remek csapdája. Hisz nem az a cél csupán, hogy a minták, traumák, veszteségek feloldódjanak bennünk és meggyógyuljunk, hisz ettől még a lelkünk nem talál haza.
A lélekhez kellene visszatalálni és ez idő, energia, tanulás, és rengeteg „munka”.
Ezen a ponton, ahol a hamis egóknak már nem tetszik a terápiázás, tanfolyamok, kurzusok, oldások, varázslatok, misztériumok kavalkádja, megutazott és kioldott előző életek sokasága, újabb ötlettel vesz le a hazafelé vezető útról.
Rengeteg technika van, és a technikák jók. Sok-sok terápia van, és ezek közül, ha jó a szakember, van eredmény is. Változás is van. Gyógyulás is van.
Megérkezés nincs.
Nem is lehet a Kapcsolat nélkül.
Nem is lehet a nélkül a tudás nélkül, amin keresztül megismerhetjük az Abszolút Igazságot. Istennek sok neve van. Felső lelki minőségében mindannyiunk szívében ott van. Tanúként jelen van, megfigyel és rendez.
Az egyéni lélek és a Felső Lélek Kapcsolata a kiindulópont. Mindez a szívünkben történik, vagy nem történik.
Az első lépés, hogy történjen. Legyen meg ez a Kapcsolat és kezdjük el megismerni a Felső Lélek működését.
Sokan hiszik, hogy varázslatos képességeikkel bármit el tudnak érni.
Ez igaz is. Az is egy út.
Éltem én is, de mindig jött a számla is. Egyre nagyobb számlák, és akkor érteni akartam és tanulni. Mert megérkezés nem volt. A boldogság pedig csak ideig-óráig tartott.
Ez a folyamat folyamatosan zajlik. Szabad akaratod, hogy választod vagy sem.
Választásod alapján lesznek utak. A még több születés és halál is egy út.
Engem sok éve már csak egyetlen út érdekel. Az az út, ami ebből az életből hazavisz. Ha lehet.
És bomlik le rólam minden, ami hamis, ami nem a valódi önvalóm része, és nyílik ki abból a valódiból mindig egy-egy aprócska kis lélekmorzsa. És jön egy kicsivel több íz a lelki világból, amit itt ebben a világi, anyagi működésünkbe kell integrálni.
És ez zajlik már sokaknál szintén. Ez hoz nehézségeket a kapcsolatainkban. Mert 10, 20, 30 év után másként látjuk akár a legközelebbi társunkat is, a gyerekeinket is. Magunkat is. Másokat is.
Változunk. Lehullik a fátyol. És ez jó, még ha nehéz is.
Igen, alapjaiban dől meg minden, de ha a szándékunk ott van, akkor minden kirajzolódik, átalakul és újjá születik itt, még ebben az életben, ebben a testben, ezekben a kapcsolatokban.
Talán a legfontosabb vágy már nem a gyógyulás, hanem a hazatalálás… kellene, hogy legyen…
Talán ma a legfontosabb kérdés:
Hazatalálunk-e?
Táncolunk tovább…