Egyedüllét, az örök téma. A konzultációk kapcsán is nagyon gyakori téma az egyedüllét, ennek fájdalma, szomorúsága, el nem fogadása.

Sokszor hangzik el a kérdés: miért vagyok egyedül? Miért csak olyan férfiak, nők jönnek, akiknek nem vagyok elég fontos? Miért nem tudok egy normális párt találni? És még ehhez hasonló kérdések merülnek fel a beszélgetéseimben.

Aztán téma ez olyan aspektusból is, hogy milyenek az egyedül élő emberek? Milyen nehéz lehet nekik.

Aztán téma ez úgy is, ha félünk az egyedülléttől.

Az biztos, hogy általában van egy fajta vélemény, talán még ítélet is az egyedül élő emberekről. A társadalmunkban ez inkább egy fura dolog, mint normális.

Az igazság az, hogy az emberiség jó része, valahol belül, nagyon egyedül van. Nem azok vannak igazán egyedül, akik papíron egyedül élnek. Igen gyakori az egyedüllét társas kapcsolatokban, családokban is. Én, magam is megéltem ezt. Ráadásul több kapcsolatomban is, és mégis évekig maradtam. Mintha azt vártam volna titokban, hogy majd megváltozik minden. Sosem történt meg.

Addig nem, amíg magammal jóban nem lettem. Rettegtem az egyedülléttől évekig. Talán ezért maradtam többször időn túl is egy-egy kapcsolatban. Ha visszagondolok az életemre most, akkor azt tudom mondani, hogy nagyon sokszor éreztem magam egyedül. Pedig mindig családban éltem. Mindig része voltam közösségeknek, mindig intenzív életet éltem. Könnyen építettem kapcsolatokat, de belül sokszor voltam magányos, sokszor voltam egyedül.

Az igazán mély, transzformatív életeseményekben mindig egyedül vagyunk. Egyedüli a születés érzése és azt mondják a halál is ilyen. Egyedül vagyunk, amikor vizsgahelyzetek vannak. Akár az élet vizsgáztat, akár egy iskolai vizsgát kell abszolválnunk. Egyedül vagyunk, amikor cserbenhagynak, amikor állásinterjúra megyünk, amikor döntéseket hozunk, amikor felállunk és tovább lépünk, amikor elfáradunk, amikor félünk, amikor betegek vagyunk, amikor álmatlanul forgolódunk, amikor elveszítünk valaki fontosat, amikor azt érezzük, nem értenek.

Addig erős az egyedüllét érzése, amíg rá nem jövünk az egyedüllét igazi okára.

Elszakadtunk. Valamikor nagyon régen elszakadtunk. Elkülönültünk a forrástól, a Legfelsőbbtől, és ennek ára van. Azt tanultuk, hogy egymással kapcsolódva lesz teljes az életünk. Sajnos ez nem igaz. Ideig, óráig igen, de aztán feltör a mélyből újra az érzés: egyedül vagyok. És ez akkor is igaz, amikor család vesz körbe. Férj, feleség, gyerekek. Mindig kapcsolódunk, mindig feladatban vagyunk velük. Sokan állandóan, csakhogy ne érezzék a magányt vagy egyedüllétet. Az emberek jó része órákat tölt tv nézéssel, játékokkal, pótcselekvésekkel, de kevesen töltenek időt magukkal.

Nekem hosszú időbe telt, amíg megértettem a valódi okot. Akkor történt, amikor egy nap alatt mindent elveszítettem. A párom, a munkám, az otthonom, az akkori mindent. Akkor léptem igazán erre az útra. Nem nagyon találtam ennek az életnek az értelmét. Ami akkor összeomlás volt az anyagban, lelki szinten az volt a kezdete az igazi táncnak. Utána még 8 évre rá jött egy újabb próba, mert akkora volt bennem a szeretet hiánya, hogy teljesen alárendelt ez a hiány egy kapcsolatnak. A második forduló után értettem meg igazán, hogy mit kell meggyógyítanom magamban.

Szeresd önmagad és mindegy kivel élsz. Még egy ilyen könyv is íródott. Sok év terápiás munkám van abban, hogy a hiány elmúlt. Sok mindent meg kellett értenem ahhoz, hogy hozzáférjek magamhoz.

De az igazi gyógyulás a Kapcsolattal jött el. Nagyon szép folyamat volt ez, ami most is tart. Hiszen ahogy az emberi kapcsolataink, úgy az Istennel való kapcsolatunk is akkor működik, ha gondozzuk, ápoljuk.

Amikor élő a Vele való kapcsolatunk, és már nem kérünk, hanem táncolunk az akarata szerint, sosem érezzük magunkat egyedül többé. Ez pedig erő. Lelki erő. Amikor ebből a tengelyből kötődnek az emberi kapcsolataink, akkor azok a legnagyobb viharokat is kibírják. A hiányból, vagy séma kémiából köttetett kapcsolatok elvéreznek előbb vagy utóbb. Ez zajlik most tömegesen és a társas magány.

Nagy átrendeződésben vagyunk, aminek az eredeti oka az elszakadás. Akik érzik, értik ezt és dolgoznak ezen, ott valami egészen új valóság születik. Nem mondom, hogy szuper könnyű, de értelme van, ereje van. Amikor beengeded magad magadhoz úgy igazán, ott kezdődik az Élet. Ott tud elindulni valami új, ami aztán táncoltat. Amikor megadod magad, elengeded végre az akarást, felszámolod a hiányokat, meggyógyítod a sebeidet, elindul a szív gyógyulása is, és akkor megérzed a Kapcsolat hiányát.

Ott, az egy szent pillanat, aminek az íze örökre ott marad. Vágyni fogod ezt az ízt, és el kezdesz tenni ezért. Sokat kell tanulnunk erről a világról, a lelki világról, hisz tudás nélkül ez nem megy. Ez zajlik most azokban, akik elindultak.

A hit útja ez. Hinni abban, hogy újra képes leszek emlékezni az eredeti helyzetemre, és a hit abban, hogy csak azért voltam eddig egyedül, mert valamikor elszakadtam. Súlya van ennek a felismerésnek.

Ilyenkor azt szoktuk mondani, a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a jelent igen. Olyan időket élünk, amikor minden pillanatnak súlya van. Minden pillanat számít, minden döntés, választás számít, és minden lélek számít.

Azt kívánom, ébredjen benned is a vágy a valódi tudásra, önmagad és az Abszolút Igazság megismerésére. Azt kívánom, akard a szíved útját járni, akarj kiállni az igazodásokból, meggyógyítani a hiányokat, megérezni a Kapcsolat ízét és lélek táncát… És akkor, ott lesz az a társ is, azok a társak is, akivel, akikkel a közös tánc, egy közös úton egészen más minőség lesz. Lélekkel teli.

Szeretettel,

Helga