A megértés útján…

Azon tűnődtem, mikor kezdődött nálam, hogy észrevettem, a világ nem lehet csak az, aminek látszik? Tulajdonképpen már óvodás koromban. Mesélni szoktam a tanfolyamokon, hogy 4-5 évesen a babáimnak magyaráztam az élet dolgait…

Hosszú és kalandos út vezetett a mostani állapotomig, helyzetemig, ami lelki szemmel nézve még mindig csak óvoda, csak kicsit másként, mint akkor.

10 éve dolgozom terapeutaként. Ez a 10 év rengeteg tapasztalással járt. Azt is szoktam mondani, hogy hálás vagyok, amiért elsőként igazán a theta healing technikát tanultam meg. Bár előtte szinte mindent kipróbáltam, egy majdnem 20 évig tartó, megmagyarázhatatlan alhasi fájdalom miatt. Ez most is a fő irány, ami a technikákat illeti. Persze sok minden mást is tanultam menet közben, de ezek nagy részét elhagytam aztán. Bár az orosz gyógyító technikákat szoktam alkalmazni. Amíg a younity Hungaryt vezettem, ráláttam a spirituális tanításokra, irányzatokra. Szinte mindenki megfordult nálunk a nemzetközi mezőnyből és persze a hazai csapatból is. És persze ezeket is elsajátítottam így vagy úgy…

Aztán 4 év után megéreztem azt is, hogy ez valahol nekem már nem befogadható. Közel 15 éve van mellettem valaki, aki mindig is vezetett engem. Aztán 6 éve ez a közös út minőséget váltott. Akkor megkértem, hogy legyen a lelki vezetőm. Azóta sok minden tisztult le és tisztul bennem folyamatosan. A spirituális utat felváltotta a lelki. A Jézusi vonal, Isten, mint személytelen aspektus, Krisna tudatra változott. Ebben kaptam meg igazán mindenre a válaszokat.

Nem volt könnyű elfogadnom azt, hogy hiába tanultam, ismertem meg megannyi irányzatot, technikát, mégsem tudtam sok szempontból teljes lenni. Voltak boldog és örömteli pillanatok, amik aztán, amilyen hirtelen jöttek, mentek is. Még mindig voltak körök, amik ismétlődtek. Nálam a testi tünetek megjelenése és feldolgozása volt mindig is az egyik legnagyobb feladat. Amikor 31 éve láttam Apámat meghalni pár perc alatt, az mindent megváltoztatott bennem. Rettegtem a betegségektől, így kiváló tehetséggel bíró hipochonder lett belőlem. Mondjuk lelki próbákból sem volt hiány.

Azt valahol mindig is tudtam, hogy a testi tünetek mögött lelki eredet van. Mivel extra szenzitív a rendszerem, testi és lelki szinten is, ezért hamar rájöttem az összefüggésekre. Aztán arra is rájöttem, minden gyógyulás Isten kegye.

Az elmúlt évek legnehezebb leckéi ezek voltak. Pánik nélkül fogadni a testem reakcióit. Reakcióit ugye… válaszait valamire, amit mindig meg kellett fejtenem. A közeli barátaim tudják, milyen kifinomult részletességgel tud az elmém elméleteket gyártani arról, hogy mi is zajlik bennem. Aztán szépen lassan változni kezdett ez a működés. Nem mondom, hogy pipa… de hatalmas a fejlődésem ebben. Nyilván a hozzám érkezők között nem kevés hipochonder van, mert ugye a hasonló vonzza a hasonlót.

Sokféle problémával keresnek fel az emberek. Az elmúlt 10 évben rengeteg oldalról közelítettük ezeket. Mindig a gyökér okot keressük. Még hozzá a tudatalattiban. Mivel a működésünk 95%-át ez határozza meg. Az itt futó programok, hitrendszerek, blokkok, traumák komoly elakadásokat hoznak az élet minden területén.

Az igazi, legmélyebb megértésem aztán az elmúlt 1-2 évben érkezett meg. Ez is átforgatta az egyéni kezeléseket is, a tanfolyamokat, workshopokat és legfőképp az elvonulásainkat.

Minden testi, lelki nehézségünk oka és gyökere az, hogy elválasztódtunk, lekapcsolódtunk a forrástól, Istentől. Írtam erről sokat, beszélek is erről már jó rég óta. Az anyagi világ egy illúzió. Semmi sem tart benne örökké. A boldogságnak hitt megélések, pillanatok alatt illannak tova. Hiába a sok minden, amit megtanulunk, hogy jobbá váljunk, egészségesebbek legyünk, ha az irányultsága ennek a folyamatnak nem helyes.

A legtöbb ember, bele értve engem is, azért teszünk meg mindent, vagyis azért mindent megteszünk, hogy jól legyünk. Jól legyünk az anyagban. Most itt ezen a bolygón, 5 év „terepgyakorlat” után sem értik sokan, hogy mi történik igazán. Nem akarom ezt itt most nagyon mélyen kibontani. Erről is beszéltünk sokat, írtam sokat. Aki érti, érti, aki nem, nem.

A kérdés: mit teszünk a lelkünkért? Mit teszünk meg Istenért?

1-2 éve, amikor úgy mélyebben megértettem ezt a folyamatot, a lelki vezetőm sokat tanított erről, azóta a terápiás ülések nálam vagy velem erről a szétkapcsolódásról szólnak. Mindegy mi a probléma: testi, pénzügyi, gyász, párkapcsolat, munka stb… Megnézzük, kielemezzük, hozzá tisztítjuk a tudatalatti beakadásokat, hitrendszereket, esküket, fogadalmakat… És keressük a pillanatot, amikor ez a szétkapcsolódás megtörtént. Nézzük ezt genetikai szinten, vagyis a családrendszerben, előző életekben, ha ott van és persze az itt és mostban. Mindig mondom, egyház, vallás nélkül. Ebbe sem mennék bele, hogy az egyházak, a vallások… Azon dolgozunk, hogy ez a Kapcsolat meglegyen. Ha ez megvan, minden van.

A védikus Szentírásokban minden benne van. A védák azt jelenti, minden tudás vége. Minden, ami benned kérdésként felmerülhet, megválaszolásra kerül ezekben az írásokban.

Ami a legszebb ebben, hogy amilyen az odaadásod, meghajlásod, elköteleződésed, szolgálatod, úgy nyílnak meg ezek a tanítások. A lelki út egészen más, mint a spiri. Amit beleteszel, csak annyit tudsz kivenni. A lelki bankszámlán nincs hitelkeret. Az Úr szeret viszonozni. Mindig meg is teszi. Nem mindig azt az ajándékot kapod, amit te gondolsz… Ezt is meg kell szokni, de mindig azt és úgy adja, ami téged tovább visz az úton hazafelé.

Azt hiszem, hogy a mostani tanítóknak, gyógyítóknak az a legnagyobb felelőssége, hogy ezt megértsék, mert a tét sokkal nagyobb, mint gondolnánk.

Amikor azt látom, hogy még mindig azt erősítik, hogy teremtsd meg magadnak, jogod van ahhoz, hogy… áloméled legyen, álomvállalkozás, álomutazások… összeszorul a szívem. Hátra lépek. Egyre hátrébb lépek ettől a világtól. Sríla Prabhupád azt mondja: Ne azon lepődj meg, ha elmennek az emberek. Azon lepődj meg, ha maradnak.

Igen… Az idei év az első, amikor azt érezzük Zitával, a lelki vezetőmmel, hogy az elvonulós csoportokban valami megváltozott. 6 év után. Persze rengeteg munka van ebben, de most azt tudom mondani, hogy szép ez így. Nem vagyunk rengetegen, de sokan vagyunk már.

Tanulunk. Tanulunk a lelki világ működéséről, Az Úrról, a Kapcsolatról.

Amikor ezek mentén kezdünk el élni, és megérezzük ennek az ízét, akkor megnyílik egy egészen más világ…

Ilyenkor az, hogy neked milyen gyerekkorod volt, mennyire nyomorult az életed, milyen sérüléseid vannak, milyen sémáid akadtak meg, teljesen mindegy. Megszűnnek… Nem azt mondom, hogy hagyd abba. Ne hagyd abba, dolgozz magadon, csak más legyen az irányultsága. Azért gyógyulj meg, hogy végre önmagad lehess, hogy vissza tudj kapcsolódni. Ha kipörögtek a félelmek, amik az elválasztódás miatt vannak amúgy, akkor az egy teljesen más jelenlét. Az fél, aki nincs kapcsolatban Istennel. Tudjuk, hogy zuhanó repülőn nincs ateista. Azt is tudjuk, ha fáj, ha baj van, ha nehéz, mindig így kezdődik a mondat: Istenem segíts…!

A napi ima része nálam mindig: itt vagyok Istenem. Kérlek, adj nekem mára is elegendő szolgálatot. Legyen minden a Te akaratod szerint. Táncolok Veled. Vezess engem kérlek! Mindennap elemzés van, önmunka van, csak más már az irányultsága…

Ezért a megértésért végtelen hálás vagyok. Mert azt is látni már, hogy minden, ami nem ez, ideig óráig ad csak boldogságot, gyógyulást, örömteliséget. Bele értve a kapcsolatainkat is.

Táncolunk tovább…

(A kép saját festmény)