Csendes léptekkel közeledünk Karácsony ünnepéhez.
Ez Advent 3. hete és annyi minden történik bennünk. Már azokban, akik hallanak, érzékelnek, akarnak tudni.
Elrepült velünk ez az év (is). Megannyi történés, megannyi feladat, megannyi kérdés és válasz.
Találkozások és búcsúzások.
Helyzetek. Kereszteződések. Választások és döntések. Megértések, gyógyulások.
Most már a lassulás, befelé figyelés időszaka van.
Ahhoz, hogy ragyogó szívvel érkezzünk az ünnepbe, a szívünket tisztítani szükséges.
Az egyik legfontosabb téma ehhez a megbocsátás.
A megbocsátásnak sok rétege van. Jó lenne egyből a teljes… nem mindig sikerül.
Tudod jól, hogy minden történés téged szolgál és érted van.
Igen, a nehezek is.
Akkor tudsz igazán megbocsátani, ha megérted és elfogadod a tanítást a történtekkel kapcsolatban. Sokszor ez azért nem sikerül, mert a történetben ragadva, áldozatként, nem felelősséget vállalva próbálkozol csupán.
Ha igazán szeretnéd megérteni a megbocsátás titkát, akkor feljebb kell menned. A történeted fentről kell nézned, mint egy filmet.
Ha ez nem rólad szólna, akkor mit kellene itt tanulni?
Mire tanított? Hová vitt tovább az adott helyzet?
Amikor ez megvan, csak akkor tudsz valóban megbocsátani.
De ehhez kell a teljes felelősségvállalás. Kell, hogy tudd, az történik kint, ami bentről ismert.
Nem érdemes cipelni a neheztelés terheit. Megbetegítik a lelket és a testet is. A test mindent eltárol, a sejtek emlékeznek. Olyan szép a nyelvünk: neheztelés. Nehéz is a léleknek és a testednek is.
A megbocsátás rólad szól. Csak rólad.
Sokan azért nem teszik meg, mert azt érzik, azzal felmentik a tette alól, aki elkövette, amit elkövetett. A tettekért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget szintén.
Kétféle megbocsátás van:
- Megbocsátok és együtt megyünk tovább.
- Megbocsátok, de már külön megyünk tovább.
A szíved akkor tud igazán felragyogni, ha végig mész egy megbocsátás gyakorlaton.
Javaslom, kezdd magaddal. Olyan gyakran hallom: nem tudom megbocsátani magamnak…
Ez az első lépés, ha szíved tisztítani szeretnéd. Valószínű, hogy akad olyan a múltban, ami ma még mindig nehéz. Megváltoztatni már nem tudod. Elfogadni, hogy akkor úgy döntöttél: nagyon fontos.
Megnézni, hogy a DNS családból van-e valaki, akit kizártál? Akit távol tartasz? Akit megítélsz, mert valamikor, valamit nem úgy tett, ahogy szerinted kellett volna?
Mire tanított? Mit tanultál vele vagy általa?
Kell tudnod a választ, a leckét, a tanulságot, mert csak akkor válhatsz szabaddá.
A megbocsátás egy ajándék önmagadnak. A legnagyobb ajándék. Levegőt fogsz kapni. Kikönnyül a mellkasod.
Széttörik a páncél a szíved körül és megindul az áramlás újra, mert felszabadul a fájdalom, a neheztelés, a düh.
És te meggyógyulsz. Csak ez számít.
Nyisd ki a szíved börtönét a megbocsátáson keresztül, hogy újra repülhess.
Ülj le, csendesedj el és írd meg a listád! Kezdd magaddal, majd a családoddal. Aztán a többiek már nagyon könnyűek lesznek, hiszen csak ismétlődtek azok a feladatok, amiket tanulni kellett, de nem akartál tudomást venni róluk…
Sok rétege lehet. Nem baj.
Akkor vagy készen, amikor azt érzed, ha rágondolsz, mintha meg sem történt volna. Legalábbis nem velem. Nem itt és nem ebben az életben.
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan…”
Ám, amíg a szív szennyezett, addig látni sem tudsz vele igazán jól. Sem érezni, sem szeretni…
Csodás felismeréseket, gyógyulásokat!
Ölelésem
