Szeretnék megosztani néhány gondolatot arról, ami Bennem van.
Nem biztos, hogy népszerű leszek, mert ezzel a témával nem sokan tudnak azonosulni.
De talán pont azért tartunk ott, ahol tartunk…
2 évvel ezelőtt jelentősen megváltozott az életünk. Sokkolóan hatott az első karantén és az, ahogy a komfortos kis életünket korlátok közé szorították.
Rengeteg oldalról lehet ezt nézni. Volt itt összeesküvés elméletek sorozata. Jól kitervelt forgatókönyv az emberiség kiirtásáról. Tudjuk, hogy a korona nem egy természetes vírus. Megküzdöttünk vele szerintem mindannyian legalább egyszer már. Aztán az oltások. Aztán rágtuk az oltott vs. oltatlan csontot is egy darabig…
Azt hiszem, kevesen vagyunk még mindig, akik ezt másképp látjuk. Az én nézőpontom szerint minden értünk történik. Ez a 2 év is értünk történt.
Az emberiség elsétált a szőnyeg szélére már sokkal korábban, de mondjuk úgy, hogy „csak” 2 éve kaptunk egy keményebb lehetőséget a változásra.
Ahol az emberiség tart ezen a bolygón, az maga a rémálom. Lelki emberként nézve és lelki életet élve, nekem ez a bolygó jó ideje nem komfortos. Amióta az eszemet tudom, az élet a versenyről szólt. Arról szólt, hogy legyél a legjobb, legügyesebb, és ezt érd el bármi áron. Arról szól, hogy függünk egymás „szeretetétől”, kezdve a szüleinkkel, majd a barátok, majd a kapcsolatok, miközben rég elveszetten élünk. Felhalmozunk. Javakat hajtunk, ami kimerül az utazásokban, a még többet, még nagyobbat akarok energiákban. Felhalmozunk. Használjuk a Földet és használjuk egymást. Kihasználunk mindent is, egyéni érdekekből motiváltan.
A lelkünk fuldokol ebben a testeben, de mi még mindig nem értjük a lényeget.
Minden okkal történik. Minden értünk van.
Innen nézve nekem a korona egy tisztítótűz. És mindegy, hogy mi a forgatókönyv, mert a lényeg az, neked mit tanít?
Ha voltál koronás, ránéztél-e arra, hogy mit kell vele, általa, belőle tanulnod? Mert tudatos működésben élve, innen közelítünk meg mindent.
A vírus hitrendszere: érdemtelen vagyok a szeretetre. De az nem azzal kezdődik, hogy mások szeretetére vagyok érdemtelen, hanem azzal, hogy önmagam nem szeretem. Nem szeretem, mert nem veszek tudomást a lelkemről. Nem vállalok felelősséget az életemért. Inkább mutogatok kifelé, mint tekintek befelé. Tudod, hogy hol szorít az élet, de mindig van kifogásod, hogy sose tedd meg, nem lépsz, halogatsz. És ha ezt sokan teszik egyszerre, hát létre jön egy kollektív tudatmező, ami aztán szépen fixálja ezt az energiát. És akkor egy kollektív, nagy trágyadomb tetejére kerül az emberiség.
De jó… De nem nekem. Én nem tudok szemet hunyni a felett, hogy még mindig nem értik sokan, hogy egyetlen út van: a lélek útja. A szív útja. És nem elkülönülésben élve, hanem együtt Istennel. Nekem egyház, vallás nélküli Istennel.
Értem, hogy imádkozzunk és gyújtsunk gyertyát, és küldjünk szeretetet. Teszem én is, de ha valaki azt hiszi, ez segít, akkor szólok: már nem segít!
Hány ébredt lélek van most jelen? Hányan vették komolyan az elmúlt 2 évet és dolgoztak keményen magukon? Nem túlélve a napokat és rázósabb helyzeteket, hanem levegőt véve, befelé figyelve hányan néztek szembe a beakadt, megrekedt, matériába bekötött pitiáner életükkel?
Nem sokan… Akik igen, tisztelem őket. Ismerek ilyeneket, hiszen naponta dolgozunk ezen.
Amikor azt hallottam, hogy beoltatom magam, mert utazni akarok…, koncertre járni, bulizni, meg sorolhatnám… akkor azt mondtam: tényleg megérett az egész banda a pusztulásra.
Van véleményem erről, de most azt kihagynám.
Az a baj, hogy most kevés az, hogy imádkozunk és remegünk a félelemtől. Egyetlen hajszál választ el minket a legvadabb rémálomtól ami így szól: világháború.
Évekig tisztítottuk a DNS-ből például théta munkában a szüleink és őseink háborús lenyomatait. Évekig… És most itt állunk és lélegzet visszafojtva várunk, harapható a félelem a térben.
Én nem félek. Fáj, ami van, de értem Istent.
Semmit nem tanultunk, ha a kollektív energiát nézem. Semmit.
Az emberek nagy része azt várja, hogy mikor oldják fel a korlátozásokat és de jóóó, minden olyan lesz, mint volt. NEM lesz olyan.
Nem lehet olyan. Lesz helyette más, ha nem kapunk észbe és nem kezdünk azonnal egy olyan turbó önmunkát, ami a lélek forradalmáról szól.
A lelki intelligencia forradalma az egyetlen út, hogy ez a borotvaéles helyzet oldódjon. Egyéni szinten kezdődik minden. Nem nagy csoportban, hanem egyéni szinten.
Ezért arra kérlek most, hogy vedd kézbe az életed és nézd át minden életterületed!
Hol fuldoklik a lelked? Mi kellene ahhoz, hogy tegyél azért, hogy ez változzon?
Hol vagy méltatlan helyzetben? Hol nem vállalsz felelősséget?
Hol halogatsz lépéseket?
Hol állsz önmagad útjába?
Hogy vagy Istennel? Milyen a kapcsolatod vele?
Hallod-e a lelked hangját egyáltalán?
És képes vagy-e látni, hogy a parányi kis életeden túl is van világ? Hogy van olyan, hogy Egység, összefogás, de nem a matéria kedvéért, hanem a Lélek kedvéért.
Hogy jó lenne a szív útját járni és igen tanulva az eddigiekből, más világot életre szülni…
De persze imádkozzunk azért, én is azt teszem és égnek a mécsesek, ahogy mindennap égnek itthon.
De látod-e, hogy kell egy ilyen helyzet, hogy el kezdjünk gondolkodni picit… hogy most az Egység felé lépkedünk, de kérlek, látod, hogy mi indította ezt el az elmúlt 24 órában?
Látod? Egy esetleges háború, ami egy országgal arrébb már nem csak esetleges, hanem valóság…
Nézz magadba! Csendesedj el!
Mit tennél Isten elé, ha „megúsznánk” a háborút?
Mint az oviban anno, mit adsz cserébe és úgy lesz?
Mi a Te alkud Istennel?
Istenem, ha elkerülhető a háború, megígérem, hogy…
Hogy fejezd be a mondatot? Min változtatnál, mit csinálnál másképp, ami ahhoz kell, hogy Isten elfogadja és lehetőséget adjon valami újra?
Kíváncsian várom…
Szeretettel,
Helga
Kedves Helga!
Egy nappal a háború kitörése előtt olyan álmom volt,hogy két hatalmas nőstény oroszlánt vezettem az egyik-egyik oldalamon.
Szelíden voltak nem bántották simogattam a fejüket távolban állt egy hím is nem jött oda szépen ballagtunk.
Félelmetesnek voltak mégis megnyugtatónak hatottak a lelkemet megnyugtatták békét nyugalmat adtak.
Nagyon elgondolkoztam rajta reggel és nekem azt jelentette, hogy semmitől nem szabad félni.
Borzalmas ami történik, de mégis nyugodt vagyok leírhatatlan érzés de nem ők nélkül történt ami történt.
Valami forr a levegőben, ami hatalmas változást fog hozni mindannyiunk életében de sajnos sokan még nem fogják fel.
Nagy változás jön.
Én az elcsendesedést a lelki nyugalmat választom és várakozok.
A lázadás helyett mindenkinek a nyugalmat kívánom!
Jó éjszakát!
Imatkozzunk , küldjünk szeretet… be írsz a kommentbe egy ??Vagy egy ♥️És mész tovább … gondjaiddal foglalkozol , azzal amid nincs de a másiknak megvan és hogy korlátozás van és nem tudsz nyaralni menni stb .. másokat hibáztatsz … nem mindenki persze de nagyon kevesen vagyunk akik ébren vannak !!!! Ez fogalmazódott meg ma bennem is —- TETTEK NÉLKÜL NEM ÉR SEMMIT SEM AZ IMA !!!! Megtanultam már “templom”- ba járás nélkül Istennél lenni … Templom – a Pásztor megkér hogy rakj
extra pénzt a borítékba a 10
% – on felül mert Húsvét van …Jézus feltámadt… aztán szép képeket posztol fel az Egyiptomi nyaralasarol… a legborzasztóbb h pedofil , hazug a legtöbbje !!!! És teszik ezt Jézus nevében ….
Mindenki megáll az utazás végén Isten előtt ….
Igen ez a világ megért a
Rothadasra!!!! Járom a várost és a szívem szakad meg amit látok , nézem a hireket – hatalomra vágyás- féltékenység – önzőség stb … Értelmetlen gyilkosságok , gyerek kínzás , erőszak …
Meg vagyunk jelölve : oltott- oltattlan , fekete- fehér , rasszizmus – gyilkosság … hajléktalanság – …. Másik oldalon – 1 belvárosi lakás , weekend ház , a 3 plusz lakás kiadva bérlőnek… -ÉHEZÉS – étel kidobas halomra !!!! És ráadásul el is itelnek , leneznek ha hajléktalanná valtal…. Könnyebb ez mint SEGÍTENI …
És sajnos az emberek még mindig nem
Jutottak el
Odáig hogy halál után nem viszünk semmi ingó – ingatlant magunkal … megyünk Isten elé és Visszük a Cselekedeteinket – szívünket – gondolatainkat..
A biblia csodálatosan leírja több helyen is mi a szeretet
“Pál 1. levele a korinthusiakhoz 13, 4-8.”
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.
“Pál 1. levele a korinthusiakhoz 13, 2.”
S ha jövendőt tudok is mondani és minden titkot és minden bölcsességet ismerek is, és olyan teljes hitem van, hogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincsen énbennem: semmi vagyok.
Jo Isten Áldjon meg minden lelket ezen a Földön és szeretet költözzön minden szívbe !
Sajnos tényleg ez az emberiség, mindig a vesztébe rohan. De a felébredés is egy szükséglet. Megszületik bennem egy érzés, hogy többet akarok, valami jobbat mindannyiunknak. Az emberiség nagy részében még nem ébredt fel ez a szükséglet vagy könnyebben hajlunk a rossz irányba. Talán nem véletlen ez sem. Hiába inspirálunk valakit arra, hogy „tegyél magadért”, ha benne nem alakult ki a fogékonyság erre, mit gondolsz Helga?
Meg kell nézni, miért nem alakult ki fogénykonyság? Mit jelent ez pontosan? Én egyszerű vagyok: bennem van a tiszta szándék, hazatérni Istenhez majd, de addig mindennap azért teszek, hogy jobbá váljak lélek szinten.
Jobban szeretnék
Őnmagam és másokat
Feltétel nélkűl szeretnék
Mindig figyelmeztetném magam arra,hogy minden és mindenki Isten tökéletes teremtése.
A celekedetei nem azonosak az isteni tökéletes teremtéssel
Ezért elhatárolódom olyan cselekedettől ami az én olvasatomban,az én életemben ,nem vezet”jóra”,de tudom szeretni az embert őnmagát
És főleg soha nem itélkeznék senki felett
Mert én csak a saját cipőmben járok,nem tudom felhuzni a másokét.
Köszönöm!
„Teljes egészében átadom magam Istennek. A szív útját járom és a lelkemmel táncolok” (Várom a találkozást)❤?
Így legyen!
Kedves Helga!
Köszönöm ezt az írást, igaz minden szava.
Amit én változatok most, kilepek a munka helyéről ami már fullasztó volt. Belekezdek egy boldog kapcsolatba ami most talált rám ésblezátom a múltam. A folyamat közepén járok és szívből köszönöm ezt az írást ami megjobban segít abban, hogy tovabb lépjek. ???❤️❤️❤️
Köszönöm Mónika!
Kedves Helga!
Ezt az írásodat egy ismerősöm küldte át, mert eddig nem tudtam Rólad. A gondolataid egybe csengenek az enyémmel.
Én nem szeretnék egyezséget kötni a Teremtővel. Az egész életemmel, a gondolataimmal a szívem dobbanásával akarom járni a hozzá vezető utat. Néha nehéz, s egyre gyakrabban csodálatos élmény.
Azt gondolom, hogy a motiváció a változtatásra nem kívülről jön. Amíg nem érzem azt, hogy a helyzetem, a körülményeim elviselhetetlenek és csak én tudok rajtuk változtatni, addig legfeljebb „kirakatrendezést” végzünk. A másik fontos tényező a változásban a tudatosságom. Ezt tudom fejleszteni, ha a megfelelő tanítót, mestert, nézőpontot választom.
A mostani idők megadják a tarthatatlanság feszítő érzését, az átlagnál magasabb tudatosságban élők megnyilatkozásai pedig utat mutathatnak a változás felé az arra fogékonyaknak.
Nagyon köszönöm az írásodat!
Drága Helga!
Én teljesen azonosulok az írásoddal! Bennem is van félelem. Tegnap egész nap a sírás fojtogatott, mert arra gondoltam, hogy hány édesanya búcsúzik most sírva a fiától, aki háborúba indul. Nekem is van kettő, akik már felnőtt korúak. Soha nem szeretném ezt átélni! A média megint megvezeti az embereket! Mindenki Putyint szidja, mennek tüntetni az orosz nagykövetség elé az emberek, akik nem tudják ennek az egésznek a nagyobb, kifelé nem publikált valós hátterét. De nem is erről akarok most írni. Te tudod, az én életemben nagyon nagy változások történtek. Igen, a vírus helyzet nyitotta fel a szemem, hogy milyen bántalmazó kapcsolatban élek. Tavaly elváltam, új életemet elkezdtem. És igen, Istennel vagyok most már! Érzem a segítségét, pontosabban nem csak érzem, hanem kapom is!
Nekünk, akiknek nagyon érzékeny a lelke, bizony ez a világ nem komfortos. Én ezt 2019-ben úgy fogalmaztam meg/ tisztán emlékszem a pillanatra, a helyszínre/, hogy ez a világ nem nekem való. Valamit érezhettem- e az eljövendő évekkel kapcsolatban, azt nem tudom, de bizony nehéz évek jöttek, jönnek. Kezdek elszigetelődni, mert a körülöttem lévő családtagok, kollégák, barátnők nem ezen az úton járnak, mint én. Ez is nehéz most! De ott a hitem, meggyőződésem, hogy ez a jó út! Ebben segítségemre van egyetlen egy nagyon kedves barátnőm, aki már régóta Istennel él, Ő segít most nekem, hogy ne tévelyegjek el erről az útról. Nagyon sokat köszönhetek Neked Helga! Te is itt vagy nekem, nekünk! Hála érte!
Az ígéretem Istennek, hogy vele maradok, hogy segítségével visszatalálok ahhoz a munkához, amivel segíteni tudok az embereken!
Köszönöm Andi!
Drága Helga!
Nagyon Szeretem az elhivatottságodat, sokat tanulok Tőled!! Nekem ez a 2 éves (nem akarom leírni micsoda) csak Csodát, Örömet hozott!! Fel Kerülhetett az Életembe az Í re a pont! Végre rátaláltam a Haza felé, Befelé vezető ÚTRA! Sok-sok éve azt gondoltam azon járok, de nem volt az igazi, a teljes. Most az lett Életem minden Lélegzetvétele! Minden Vágyam az, hogy tovább adhassam, és akinek csak tudok, és elfogadja, akarja Segítsek, elmondjam, minden nehézségre a megoldás, a befelé vezető ÚT!! Köszönöm, hogy ismerhetlek, sok Erőt adsz Mindnyájunknak!! Áldás Rád!! ❤❤
Kedves Helga! Köszönöm az írásaid, minden szavad. Nyáron lesz 2 éve, hogy változást kezdtem. Ott hagytam a munkahelyem, és elkezdtem Önmagam lelki gyógyítását. Ehhez sokmindent megkapok, mert Isten olyan embereket ad mellém, és engem olyan emberek mellé irányít, akiktől tanulhatok, akik építenek.
Imádkozni rég megtanítottak, ma már ezt is máshogy értelmezem. Örülök, hogy ennek kapcsán olvastam ebben az írásban.
Hálás vagyok minden napért, és köszönetet mondok mindenért.
Mindent Istenre bízok.
Kedves Helga!
Ezt az írásodat egy ismerősöm küldte át, mert eddig nem tudtam Rólad. A gondolataid egybe csengenek az enyémmel.
Én nem szeretnék egyezséget kötni a teremtővel. Az egész életemmel, a gondolataimmal a szívem dobbanásával akarom járni a hozzá vezető utat. Néha nehéz, s egyre gyakrabban csodálatos élmény.
Azt gondolom, hogy a motiváció a változtatásra nem kívülről jön. Amíg nem érzem azt, hogy a helyzetem, a körülményeim elviselhetetlenek és csak én tudok rajtuk változtatni, addig legfeljebb „kirakatrendezést” végzünk. A másik fontos tényező a változásban a tudatosságom. Ezt tudom fejleszteni, ha a megfelelő tanítót, mestert, nézőpontot választom.
A mostani idők megadják a tarthatatlanság feszítő érzését, az átlagnál magasabb tudatosságban élők megnyilatkozásai pedig utat mutathatnak a változás felé az arra fogékonyaknak.
Nagyon köszönöm az írásodat!