A nagy döntés.

Az élet folyamatos választások és döntések sorozata.

Ez a természete. Van, hogy könnyen ismerjük fel az Y elágazásokat, és van olyan is, amikor ez nehezebb.

És van úgy is, hogy ott állunk az Y elágazásban akár hosszabb ideig is.

Valami ilyesmi történt velem az elmúlt jó 1 évben.

Az életem sokszínű, több szinten zajlik és én ezt így szeretem. Mindig is így volt, amióta élek.

 

Valamikor 3 éve jelentősen megváltozott. Akkor hoztam egy döntést, hogy lelki útra lépek. És ezzel egy időben elhoztam a younityt is Magyarországra. Egy ideje a német anyacégnél tanultam Dispenzától, Tollétól és annyira szerettem a rendszert, hogy azt éreztem, ennek itt kell lennie.

Hatalmas izgalom volt bennem, de tudtam és éreztem, jó lesz.

A világ nagy tanítói és gyógyítói jönnek online és magyarul. Rengeteg munkánk és energiánk van ebben, volt ebben az elmúlt közel 4 évben. A közösség 100 000 fő felett van, a Facebook csoportunk 54 000 fős. Szerintem nincs olyan, aki önfejlődésben utat jár, és ne ismerné.

1,5 éve volt egy törés bennem, amikor a magánéletem rendeződött át. Akkor úgy éreztem, feladom. Nem tettem, mert amikor abba akartam hagyni, mindig akkor érkezett vagy 10 levél, amiben arról írtatok, hogy hála nekünk, meggyógyultatok, megváltozott az élet…

Sokan elképzelni sem tudják, milyen háttérmunka zajlik. Mennyire összetett az egész folyamat. A csapatunk elhivatott nagyon. Mindenki teljes szívvel és lélekkel van jelen.

De én fáradni kezdtem. Tart ez már egy ideje. Az elmúlt 6-7 hónapban nem volt olyan nap, hogy ne gondolkodtam volna a hogyan továbbon.

Valahol azt éreztem, engednem kell. És mégsem ment, mert olyan, mint egy „gyermek”…

Közel 4 éve nem nagyon volt olyan nap, amikor ne dolgoztam volna vele. Mindig van valami, amiért benne vagyok. 1,5 éve kaptam egy csodás segítőt, aki a projekt menedzserünk lett. Andi teljes szívvel szintén itt volt mellettem. De most egyszerre, egy időben értük el azt a szintet, ami megállásra intett minket.

Az elmúlt hetek nagyon nehezek voltak, mert azt éreztem most ebből az Y elágazásból én ellépek.

Most van itt az idő, mert megakadtam a saját fejlődésemben. A lelki út nem könnyű, de én szeretem. Számomra ennek az útnak van értelme, de egy bizonyos ponton nem tudtam tovább haladni.

Sok oldalról néztem mi az, ami most lassít, akadályoz önmagam kiteljesedésében és szépen lassan ráláttam.

Ahogy ez megtörtént, a lelkem el kezdett felszabadulni. Levegőt kaptam újra úgy, ahogy azt én szeretem.

Csend lett bennem. Ez a belső csend valahogy megnyugtatott, de mégsem.

Nem tudtam mi nyugtalanít, hiszen a döntés megszületett bennem. Amikor egy barátommal beszélgettünk rólam, és a dilemmámról, egyszer azt mondta: én segíteni szeretnék neked. Pihenj és én addig csinálom.

Megérintett.

Majd beszélgettünk tovább és én azt mondtam: már nem szeretném csinálni.

Az élet más felé terel és én arra megyek. Erre már nem tudok.

Akkor viszem én tovább – mondta ő.

És akkor megérintett a béke. Neki oda tudom adni. Ő tudja, hogy nekem ez a gyerek fontos.

Szépen lassan engedtem a folyamatot. Még zajlik, de már beszélünk róla. Most az átrendeződésben vagyunk már. Intenzív hetek vannak még előttünk, de már látom a végét és ez nekem most jó.

A testem olyan szignálokat küld egy ideje, amire nem tudtam nem figyelni. Én rendkívül érzékeny vagyok. Dupla mérlegként meg pláne szeretem az egyensúlyt.

Rendkívül hálás vagyok azért, hogy isteni vezetéssel megszületett a younity Hungary közössége. Hogy közel 4 éve ekkora létszámmal tanultunk együtt az online térben.

Rendkívüli pillanatok voltak és olyan közel 4 év, ami számomra, a saját fejlődésemben is fontos volt.

Olvasom az asztrológusokat rendszeresen. Együtt haladok a bolygókkal. A nagy lezárások ideje van most. Hát bennem is így van ez.

Néha beszorulunk a szülőcsatornába. Valahogy ezt éreztem az elmúlt 1 évben. És ez nem volt könnyű nekem. Sem lelkileg, sem testileg már.

A döntést megszülni most hosszabb volt, mint eddig bármit az életemben.

Figyelem magam ebben a folyamatban. Megérint, ahogy a lelkem reagál. Több lépcsős a kommunikációnk. A belső, a magyar csapaton belül nehéz volt. Egy kis család vagyunk mi, pedig személyesen ritkán találkoztunk. A svájci kollégákkal is sírós lett és a többi országvezető kollégámmal is. Hiszen több, mint 3 éve minden szerda és csütörtök reggel meeting van.. volt… Még hátra van egy nagy lépés, de a napokban az is meglesz.

Csendesebb napok vannak most.

Minden változik bent és kint.

Van ennek egy különleges szépsége.

Kegyelem van.

Rendeződöm…

És közben szépen lassan megszülöm magam újra…

 

Ölelésem

error

Kövesd az írásaimat és oszd meg őket, ha tetszett!