Dolgos hétvége után kérdeztem a testemtől, hogy mire vágyik? Isteni fürdőt kért.
Az elmúlt hétvége igen intenzív energiákban mozgott. Hála minden percéért. Access Bars tanfolyamok Budapesten és Szekszárdon, aztán Női Együttlét Köre 30 csodás nővel…
Ahogy autóztunk haza, kérdeztem a testemtől, hogy mire vágyik? Mi az, ami most feltöltené és kényeztetné?
A válasz: egy csodás fürdő, finom tea, elcsendesedés…
Alig vártam, hogy haza érjünk, mert minden zsigeremben éreztem a vágyat erre a szeánszra. Gondosan válogattam a fürdősók között, és a sima tengeri só mellett a levendulás tengeri só lett a mai alkalom illata. Ilyenkor mécseseket gyújtok a fürdőszobában, keresek valami olyan zenét, ami mindezt támogatja, és egy csendes meditációban csak a testemre figyelek.
Craig Pruess and Ananda Devi varázslatos muzsikája kísért ma:
Ahogy visszavonultam, és elmerültem az illatos fürdőben, ellazítottam a testem. Egyszerűen a lábfejemtől a fejem búbjáig minden csendes és laza lett. A légzésnek ilyenkor különös figyelmet szentelek. Minden belégzéssel fényt és szeretet lélegzek be, és a kilégzéssel elengedem az esteleges feszültséget vagy fáradtságot. Aztán a légzéssel egybe kötött csakrahangolás… Imádom… Isteni fény a csakrákba, a gyökércsakrától indulva végig… Majd átlélegezve az összes csakra…
Átadva magam a Teremtő energiának, csak a pillanatban lenni, végtelen hálával…
Nincs tér és idő, csak a hála, hála, hála…
Közben a sós víz kényezteti a testem, kioldja mindazt, ami már ott nem kell. És akkor bele merülök egy meditációba. Megköszönöm a testemnek az elmúlt időszakot, kapcsolódom a szerveimhez, különös tekintettel a kis medencében lévő szervekhez. Fény járja át minden sejtem, minden szervem, csak vagyok… Ringat a zene, a levendula illata, a mécsesek lángja varázslatos energiáiban fürdőzöm.
Csak vagy, nem akarok semmit, nem csinálok semmit, csak létezem… Közben a végtelen hála öleli a sejtjeimet, a testem és e lelkem.
Különös gondossággal készített kézműves szappant választottam mára. Teljes éberség, jelenlét minden mozdulatomon.
Ünnepi percek, ünnepi csend belül, a zene ringat még. Nem akarok semmit, nem csinálok semmit, csak létezem…
Tisztelem és szeretem a testem.
Ünneplem az életem, és engedem az öröm könnyeit, a hála könnyeit. Érzem, ahogyan legördülnek a könnycseppek az arcomon. Átölelem magam és ringatom. Átölel az Univerzum, átölel a Teremtő és eggyé válok a létezéssel…
Mi lenne, ha Te is megkérdeznéd a tested, mi lenne ma, ami száméra tápláló lenne?
