A nagy változások idejét éljük. Úgy mindenestől is…

Sok szálon fut az életem, ahol ezekben a változásokban segítek. Az egyik legmélyebb munkát az elvonulásokon végezzük.

Sokan azt hiszik, de jó Nektek, 3 napig elvonultok…

Amúgy nagyon jó nekünk, de ez egy elképesztően mély munka. Évek óta vezetek, vezetünk Pásti Zitával női csoportokat és van már férfi is.

Sok éve már annak, amikor egy reggel úgy ébredtem, hogy elvonulásokat kell tartanom nőknek. Azóta sok minden változott bennem is és a világban is. Ahogy én változtam, változtak ezek a 3 napos utazások is.

Ezek a legleg programjaim, mert itt nincs keret, csak Isten és a csoport. Évek óta a lélek oldaláról dolgozunk az Istennői energiában vagy a férfiakkal a szív útja mezőben. Nem nagyon lehet ezeket definiálni, de nem is szoktam…

Nagyon szeretem a férfiakkal való munkát is, de engedtessék meg nekem, hogy a női legyen a nagy misszió.

Talán, mert én is nő vagyok. Már igazi nagy betűs NŐ. Nem volt ez mindig így.

Nagy utat jártam be a mostani minőségemig. A mostani hétvégénk azzal a csoportunkkal telt, akikkel 2 éve talán most 7. alkalommal találkoztunk így. Nagyon elszántak, elkötelezettek ezen az úton.

Rendkívülit léptünk.

Évekkel ezelőtt az anyasebekkel, gyermekkori traumákkal küzdöttünk. Sokszor tényleg verítékek árán, rengeteg sírással, felismeréssel gyógyítottuk a genetikai mintákat. Az örökül kapott sorsokat elfogadtuk és igyekeztünk megérteni a bennük rejlő tanításokat. Rengeteg munkánk van ebben.

De sosem adtuk fel. Mindig, mindannyiunkban ott volt a motor, a szívünk motorja, hogy érteni akarjuk és meggyógyítani, ami fájt.

Szolidáltunk évtizedekig az ősökkel. Ez nőknél különösen erős kötelék. És a sok munka eredményeként, enyhült a képlet, oldódott a mező és megnyílt szép lassan egy új tér.

A csoportok nagyon különbözőek. Tényleg az ország minden pontjáról vagyunk, hivatásunkat tekintve is különbözőek. Bár sokan vagyunk már segítők…

Ezeken a 3 napos alkalmakon olyan mély szövetségbe kerülünk, amit nem tapasztalok máshol. Leírhatatlan ereje van ezeknek a „Családoknak”. Lelki kapcsolódás ez, de úgy igazán.

Tudtuk Zitával, hogy a mostani hétvége nagyon, nagyon mély és erős transzformáció lesz.

Tudtuk, éreztük és megléptük. Együtt.

Elengedtük a materiális női minőséget, ami annyi, de annyi szenvedést okozott az egyéni életünkben és a nagy közösségben is.

Én sosem voltam klasszikus nő. Mindig kilógtam a sorból. Vékonyka nagylány voltam, nagy és sok szeplővel, görbe lábakkal. A lány, aki a fiúk barátja volt, de nem a nő számukra. Rengeteget szenvedtem a nők közötti versenytől. Rengeteg szomorúság, csalódás kísérte a fejlődésem.

A beteljesült szerelem 18 éves koromban jött először. Különleges volt. Majd hirtelen egy az egész életemet meghatározó szerelem. És annak minden nehézsége: másik ország, nagyobb korkülönbség, lehetetlen küldetés. Aztán az egyetemi szerelem. Klasszikus változatban, de persze csalódással a végén. Nem hittem, nem láttam a bennem élő valódi nőt. Igazodtam tudattalanul a látott mintákhoz, de az sosem én voltam.

A nő dönt egy kapcsolatban mindig. Igen és a hozott mintái ?. A nő vezet és a materiális nő és a hozott áldozati és mártír mintái és a sérülések olyan egyensúlytalanságot hoztak nekem mindig. Versenyben voltam, ahogy azt láttam.

Sok-sok évvel később értettem meg: aki versenyzik, mindig alulról indul. Mindig alsó ágon kezdi a versenyt. Nem szerettem. Fájt látni, ahogyan a nők élnek, és ahogy a férfiak ebben partnerek lettek.

Ezért, amikor magamban mindezeket meggyógyítottam, akartam ezt másoknak is megmutatni. Teljes sokáig nem lett ez a minőségem. Hangolódott az elmúlt 1 évben is sokat.

Nem volt sok kapcsolatom. A felnőtt életemben a házasság, aztán a nagy ikerláng szerelem, a gyógyítónak tűnő 8 éves kapcsolat. A házasságból én léptem, mert a lelkem ébredt már, de az övé nem. A nagy szerelemben feladtam magam. A 8 éveset túltoltam pár évvel a legbelső félelmem miatt.

Amikor azt hittem elhagytak, megcsaltak, nem volt valós hit. Az idő járt le. Nem volt hova tovább fejlődni. Vagy én csaltam meg magam, amikor feladtam önmagam.

Az elmúlt 1 évem hihetetlen mély transzformációt hozott. Bár iszonyúan gyötrelmesen indult, igazán szép újjászületés lett ez.

Isten finomra hangolt bennem mindent, ami még hangolásra várt, hogy megértsem azt is: nem támogatom az ismert női működést tovább.

Tavaly decemberben pár napot teljes visszahúzódásban töltöttem. Van egy olyan templom, ahova szeretek visszavonulni, akár egyedül is. Kérdéseim voltak, fájdalmam volt és tudtam, ott megkapom a válaszokat. Így volt.

Akkor és ott elengedtem a női minőségem anyagi változatát. Az anyagi nőt, anyát, minden versenyt. Nem tudtam ez mivel jár, de azt igen, hogy ez a következő lépés. Talán 10 órán át voltam bent és imádkoztam, énekeltem, sírtam, fájtam, gyógyultam.

Aztán kaptam hozzá a tapasztalást is. Nem mondom, hogy ötösre vizsgáztam, de értettem Istent minden egyes történésben. Küzdöttem magammal, pedig csak figyelnem kellett volna jobban. Tanított, hisz meg is kértem.

És szépen lassan letisztította a régit és elkészültem az újra.

És akkor most ezt együtt a csoporttal is megéltük. Megdolgoztuk. Nem volt könnyű, de megérte.

Nincs verseny. Nincs manipuláció. Nincs birtoklás. Nincs félelem. Nincs ragaszkodás. Nincs mindenáron kapcsolat. Nincs illúzió. Nincs anyagi nő tovább.

De itt a Lelki NŐ. Egyszerűen, csendesen, egyensúlyban, harmóniában. Elköteleződve Isten felé, végezve a szolgálatát tovább.

Nézem ezt a valóságot most még egy finomított szűrön át. Nézem, és szégyellem magam azért, ahogyan ez a világ működik.

De a szívemben végtelen a hálám, hogy erőm volt, kitartásom ezen az úton végig menni és nemet mondani erre. Nemet mondani, mert ide vezetett, ahol most tartunk.

És azért is hálás voltam, hogy inkább szenvedtem, de sosem voltam ennek úgy része, ahogy a világi nők, az alfa nők működtek.

Persze nekem is volt benne részem, de a nagy klasszikus minta szerint sosem.

Új tánc van…

Őszintén invitálok erre az útra minden Nőt, akik ebből éreznek valamit…

Ölelésem,

Helga