Az egyik legtöbbeket foglalkoztató téma a párkapcsolat.
A praxisomban, a baráti is ismerős körökben is leginkább felmerülő feladat ez.

Sokat gondolkodtam, honnan indítsam ezt az írást, de jöjjön úgy, ahogy most megjelenik bennem.

Alapvetően a szüleink dinamikája alapján választunk párt.
Ha figyelünk, hamar rájövünk erre.
Ennek oka, hogy ezt láttuk otthon. Ezt tanultuk meg, ezt ismerjük.

Illetve még egy tudatalatti program van:
Amikor a szüleink kapcsolatában láttuk a problémákat, magunkat tettük gyerekként ezért felelőssé.
Így, amikor felnőtt kapcsolatot kezdünk, ezt szeretnénk kijavítani. Általában ez nem sikerül, mert nem a mi dolgunk.
Mire ezt megértjük, 1-2 házasság bánja.

Az önismereti munkák során el kezdjük ezeket meggyógyítani és így újabb minőségű párokat kapunk. Valami változgat, de az alapok nem.

Ez így volt eddig.
Ami most zajlik évek óta, parallel a koronával, hogy a kapcsolatokban is fény derült a jól megtanult megfelelési programokra.
Ez is szép és hosszú út, hiszen még e mellett a szeretetfüggőség és társfüggőség is megjelenik.

Pár évet igényel ez is, mert ez már gyógyítaná a hamis egóval megerősödött személyiséget is.
Ezen az úton sokan megakadnak és társról, társra járnak.
Pláne, ha nincs mellette önmunka.

Nincs mellette önmunka, mert a mások hibáztatása, áldozatszerep stb… könnyebb.
Nincs önmunka, mert a fájdalomtest nem tud kiengedni és viszonylag hamar feladják sokan. Egyszerűbb megetetni a fájdalomtestet, még ha ez már nem is olyan jó.
Van önmunka, de a fájdalomtestet nem tudja felszabadítani.

És akkor még az is egy jó nagy falat, hogy önmagam megismerjem, visszataláljak önmagamhoz, szó szerint.
Erre nem képeztek ki minket.

Ráadásul törvényszerűség, hogy a szeretet oda-vissza áramló energia. Szóval egyedül ebben fejlődni nem is olyan könnyű.

Mi a helyzet most?

Most szakadás van a kapcsolatokban.

Ennek  fő oka, hogy eddig a fentiek alapján párosodtunk. Közben ébredezik a lélek és már nem bírja a megfelelést. Kiégtek a nők, elfáradtak a férfiak.

Nincs lelki kapcsolat.
Új minta jön.
Tudjuk ezt évek óta. Ezért élnek sokan egyedül.

A nők értik ezt.
Értik, hiszen minden családi rendszerben ott vannak anyáink, nagyanyáink, dédanyáink, akik egyedül éltek.

A háború szétszakította a családokat. A nagyapáink mentek a frontra, majd hadifogságba. Évekig tartó folyamat.

Mi történt?

Sokan nem jöttek haza.
Maradtak a nők egyedül.
Megtanultak megoldani mindent.

Hazajött a nagyapa, de nem volt helye, mert a nagymama egyedül megoldott mindent.

Maradt egy nagy adag düh, harag, tehetetlenség, reményvesztettség.
Mindkét oldalon.

Senki sem mondta nekik, hogyan kellene ezt meggyógyítani.
De az idő gyógyította ezt valamennyire a kollektív mezőben.
Nem, nem eléggé.

A férfi erejét vesztette. Most próbál erőre kapni, de ehhez gyógyítani kell a családi rendszereket.
Nem, nem lehet önmunka nélkül.
És igen, önmunkával is nehéz.

Mi történt még?

A nők megerősödtek. Nem ezt kértük  Karácsonyra, de ezt kaptuk örökül.
Fájt nekünk?
Igen.
Haragudtunk?
Igen.
Utáltuk a férfiakat?

Tudat alatt mindenképp…
Akartuk erőbe emelni őket?
Tudat alatt biztosan nem.

Miért nem?
Mert mi van, ha ismétlődik a történelem?

Évek óta dolgozunk magunkon sokan, hogy ez gyógyuljon.
Nagyon sokat tettünk ezért.

Erősek vagyunk, de törékenyek és érzékenyek.
Meg tudunk csinálni mindent a ház körül is, de jó lenne ezt átadni.
Önállóak lettünk, de ez nem baj.
Ez megszünteti a függést.

Rengeteg düh tisztult. Rengeteg minden változott és igen várjuk azt, hogy ébredjenek a férfiak is többen.

De meg kell érteni azt is, hogy megtanultunk egyedül élni, mert volt erre mintánk.

Ez nem feltétlen igaz a férfiakra, pedig fontos lenne.
Amikor a nagyapáék 3-4 évig Oroszországban fogságban éltek, sokuknak lett egy másik családjuk ott. Ez sokszor ki sem derült, de így volt.
Ennek a lenyomata is a mezőben van.
Nem jó, nem rossz, ez volt és van.

Most születik egy új női minőség. Sokat dolgozunk ezen, mert a materiális, sérüléseit nem gyógyított nőnek vége.

És milyen jó, mert amit a nők, nők között műveltek az elmúlt években, az tarthatatlan.

El kell jutni oda, ahova a női közösségeinkben tartunk: nincs verseny, nincs több matéria.
Ami jön, a lelki női minőség.

És nem, ez a minőség nem romantikus, nem szenti-mentalista. Nem az.
Dinamikus, egyszerű, szerény.
Támogatja a családot, nem uralja, irányítja, kontrollálja.
Istennel él. Átlát az anyagon.

Ez a minőség képes az új férfit életre hívni.

Sok dolgunk van még. Éppen ezért fontos az egyéni út. Fontos gyógyítani a családrendszereket. Mindkét klán: anyai, apai egyaránt fontos.

Rendeződünk.

A párkapcsolat a legjobb “eszköz” az igazi fejlődésre, de csak akkor, ha nem hiányból köttetik.
És csak akkor, ha tudomásul vesszük, hogy:

A tisztelet az alapja.
Önmagam elfogadása az alapja. Folyamatos önmunka van ebben.
Tengelyben van a nő és a férfi.
Még vannak sérülések, tehát én gyógyítalak téged, te engem.
Nem a fájdalomtestet táplálva bántjuk egymást. Már nem szabad ezt vinni tovább.
Támogatjuk egymást a saját útjainkon.
Az új kapcsolat lassú ismerkedéssel jár, mint egy barátság.
Érdekel a múltja. Tisztelem a múltját is.
Szövetség ez.
Szabad vagy és szabad vagyok én is, de mégis összetartozunk. Ehhez nem férhet kétség.

És a legfontosabb: lelki kapcsolódás van. Nem kémiai.

Ami erősen vonz az első perctől, az kémiai. Nincs jövője.

A lélek a lélekben érintett.

Most jön ez majd szépen.
Nem kell aggódni, hogy egyedül maradunk.

És amit szeretnék még megosztani:

Egyik legkedvesebb férfi barátom azt kérdezte tőlem pár hete:
Helgus, mi lenne, ha a hozzád közeledő férfiaknak 5 percnél több esélyt adnál?

Mondtam neki, hogy 5 perc sok idő és 3-5 kérdésből és válaszból hidd el, mindent tudok.

Amikor egy nő, aki mondjuk tudatos, nem spiri (az egy veszett fajta, minden bántás nélkül mondom…), önálló, élt már családban, vált már el, Istennel él (egyház, vallás nélkül), tud egyedül élni és minden maszkot ledobott magáról, nem akar bárkit.
Nem azért mert beképzelt, fellengős, hanem azért, mert megjárta a hadak útját.
Hozott már áldozatot, néha sokat is, felelős a gyermekeiért, nincs versenyben, dolgozott magán, átsírt megszámlálhatatlanul sok éjszakát, gyógyította rendkívüli módon az összetört szívét – ez a nő, nem akar bárkit. Nem lesz már ugródeszka, se kapaszkodó, se akkumulátor.

Egy ilyen nő csendesen él. Megél mindent, tanul új dolgokat.
Együtt táncol a széllel. Kiáll az esőbe.
Letérdel imában minden nap, mert hálás az életért.
Nem akar bárkit.
Vár titkon, szelíden Valakire.
Hiszi, hogy van Valaki, aki lehet a társa, barátja, szövetségese.

Nem hiányzik neki, nincs szüksége rá. Hite van, hogy Isten így teremtett minket férfiként és nőként.
És tudja, ha eljön az idő, összetáncoltatja őket Isten és az kiderül abból az 5 percből…

Ez van most.
Rendeződünk.
Megszüljük az új nőt és az új férfit.
Megszüljük az új kapcsolódás lehetőségét szépen, lassan, csendesen.

Senki ne izguljon azon, hogy egyedül van most.
Áldás ez.

Ahol pedig megvan a kapcsolat, mert ilyen is van.
Ott pedig ápolni, tenni érte és egymásért.

Ölelésem

Táncolunk tovább…