Szabadnak lenni…
Erős hetek, napok. Sok-sok történés.
Az elmúlt 3 nap női elvonulásunk volt. Ezek a napok elképesztő transzformációval járnak. Még nekem is…
Nemcsak azért, mert csinálom a gyakorlatokat én is a csoporttal mindig. Hanem azért, ami és ahogyan történik velünk ilyenkor.
Ma pihenek, de közben érzékelem a térben az energiát így október 23-án.
Szabadság…
Többször elolvastam Edith Eva Eger: A döntés című könyvét. Ha a szabadság szóba kerül, mindig az a mondat jelenik bennem, amit az anyukája mondott neki, amikor úton voltak Auschwitz felé. Mindegy mi történik velünk, az a fontos, hogy ami bent van, azt nem veheti el senki. Nem szó szerint, de a lényeg, hogy tudunk-e szívben szabadnak maradni. Sikerül ez akkor is, ha a külső körülmények ezt nem igazán támogatják?
Nekem a szabadság kérdése mindig nagyon fontos volt. Valahogy gyerekkorom óta, és ez ma is így van.
Sokat dolgozom ezen a terápiákon, a tanfolyamokon is.
A történelem ismételi magát, időről időre. Talán ilyenkor október 23-án picit másként gondolunk erre.
Az én nézőpontom szerint, minden okkal történik, és minden értünk van. A nehezebb történelmi feladatok hatnak ránk egyéni szinten is. Nem is tud ez másként történni, hiszen létezik a kollektív tudat mezője, van csoporttudatosság, ami erősen tudja mozgatni vagy éppen megállítani az egyéni fejlődést.
Nagyon fontosnak tartom az önmunkát. Különösen most.
Van mögöttünk 4 olyan év, amikor az itt és mostban tapasztaltuk meg, hogy milyen is az, amikor a mindennapi életünkben korlátozva vagyunk. Még ma is hallom a konzultációkon sokszor: „ tudod, amikor a karantén volt, amikor covid volt, amikor nem lehetett menni sehova, amikor a gyerekek nem mehettek iskolába, amióta home officeban vagyok, a covid után váltunk el” stb…
Hány és hány tünetet, pszichés zavart, lelki traumát kell még most is oldani, ami akkor aktiválódott. Beaktiválódott félelmet, a létbizonytalanság okozta szorongásos tüneteket, alvás- és evészavarokkal megfűszerezve… És az idegrendszeri problémák is itt vannak a csomagban.
Lehetne ez egyszerűbb is. Lehetne ez egyszerűbb is, ha látnánk és értenénk mit is üzen ez lélek szinten?
Sokszor beszéltünk már erről. Ami történt és történik, annak oka van.
Eljutottunk oda, hogy egészen egyértelműen látszik, érződik, hogy a lélek utat kér magának.
Zajlik ez már egy jó ideje. Sok-sok jel, sok-sok intő jel érkezett, de nem figyeltünk eléggé.
Akik megértették ezt 3-4 évvel ezelőtt, ők elindultak egy mély belső úton. Azok is elindultak, akik csak érteni vélték. Talán ijedtükben, talán mégis a belső hangjuk alapján, de elindultak.
Aztán, amikor rendeződött a helyzet, sokan megálltak. Sajnos.
A szabadság nem az anyagi értékekben van. Olvastunk erről, hallottunk róla ezermilliószor. Mégis vissza-visszatáncoltak sokan oda, ahonnan „indultunk”.
Én ma mégis elégedett vagyok azzal a munkával, amit 3-4 éve turbóban végzünk.
Nem, nem vagyunk még olyan sokan. De mégis… vagyunk már.
És még ha kegyetlenül nehéz is ez az út, akkor is megyünk rajta.
Akkor is megyünk, amikor betakar egy hullám. Akkor is megyünk, amikor megítélnek minket.
Akkor is megyünk, ha bolondnak tűnünk. Akkor is megyünk, amikor elfáradunk. Akkor is megyünk, amikor bántanak. Akkor is megyünk, ha nem értenek.
Megyünk, mert megtanultunk táncolni. Mert a menetelésből tánc lett.
Ez az elmúlt 4 év elképesztően jó terep volt arra, hogy meghalljuk a lelkünk hangját. Megmutatták a történések, hogy mi a tanulnivaló.
Volt bőven.
Dolgoztunk a félelemmel elég sokat. Mindenféle félelem volt és van a térben: betegség, halál, egzisztenciális… Dolgoztunk a dühvel nem keveset. Dolgoztunk a tehetetlenséggel nem keveset. Dolgoztunk az egészséggel nem keveset.
Dolgoztunk a szabadsággal nem keveset…
Dolgoztunk azon, hogy leszakadva, elkülönülve nincs más út, csak a halál. Akár fizikai, akár lelki halálként megélve. Van egy forrás, ahova mind tartozunk. Egyház, vallás nélkül, de akinek úgy könnyebb, nekem az is rendben van.
Ez az időszak megmutatta mennyire fontos a hit. Mennyire fontos a kapcsolat Istennel.
Mi mindennap dolgozunk tovább a belső korlátok leépítésén. Az elme börtönéből kiszabadulni nem is olyan könnyű. Meg kell ismernünk az elme működését, és aztán megtanulni lasszóba fogni. Mindennap van miért tenni, gyógyulni, változni és már táncolni.
Amikor képes vagy arra, hogy meghalld a szíved hangját, akkor képes vagy már cselekedni is.
Néha ez a képesség akkor mutatja meg magát, ha már annyira elfáradtál a lelketlen életedben, hogy a tested szól. Hol kedvesebben, hol erősebben, de szól. Néha akkor jelenik meg ez a képességed, amikor olyan történések jelennek meg az életedben, amikor meg kell állnod, mert arccal fekszel a földön a pofontól, amit az élet lekevert neked.
Előbb vagy utóbb megjelenik ez a képességed, és ilyenkor képes vagy hallani.
S ha már hallasz, hát cselekszel is.
Mindannyian éltünk meg már olyan helyzeteket, amikor azt mondtuk: ELÉG.
Elég és nincs tovább. Így nem megyek tovább egy lépést sem.
És amikor ezt megéled, akkor elindulsz egy újjászületésben. Lépésről lépésre, még bizonytalanul talán, de elindulsz valami más működésben.
Így kezdődik a tánc, a lélek tánca.
Igen, kellesz hozzá te is.
Igen, ez bizony napi feladat.
Igen, vannak nehéz pillanatai is…
De csak ennek van értelme: kiszabadítani a lelked a börtönből, amibe te zártad be.
„Ha a múlt elől futunk vagy a jelen fájdalma ellen harcolunk, akkor bebörtönözzük magunkat. A szabadság azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami van, és megbocsátunk magunknak, megnyitjuk a szívünket, hogy felfedezhessük a jelenben létező csodákat.” (A döntés: Edith Eva Eger)
Szóval a nagy kérdés: mennyire vagy te ma szabad?
S ha már a térben úgyis itt van ez az energia, hát nézz rá csendben, szelíden…
Kitől, mitől függ a te léted?
Ha van kedved, csendesedj ebbe bele picit és csak helyezd a fókuszt a szívedre.
Mennyire vagyok szabad?
Történni fog egy érdekes dolog. Ahogy felteszed a kérdést és ráhelyezed a figyelmed erre, a tested reagálni fog.
Azonnal…
Megmutatja neked azonnal, mielőtt elszaladnál a válasz elől…
Ha így van, állj meg és merülj el a kérdésben. Lásd a különböző életterületeidet. Lásd a szereplőkkel való kapcsolatokon keresztül azt, ami meg akarja mutatni magát.
Megfogja… aztán rajtad áll, hogy dolgozol azzal vagy lesütöd a fejed és úgy vánszorogsz majd tovább nehéz testtel, nehéz szívvel.
Van választásod.
Mindig van, de ezt a választást csak te tudod meglépni.
Azt kívánom, hogy légy bátor és lélegezd ki magad a börtönödből.
A lélek tánca egy igazán különleges tánc. Nincs előre megírt forgatókönyv … amit beleteszel, azt tudod kivenni. A dallamot te írod Istennel, hiszen Ő táncoltat ilyenkor. Ez a tánc olykor nehéz, de sosem kell egyedül bukdácsolnod. Ez a tánc erőt ad. Ez a tánc értelmet ad annak, amit úgy hívunk Élet.
Azt is mondhatnám, csak ez a tánc járható vagy inkább táncolható…
Ölelésem
Ez így igaz, s tenni magunkért, akkor tettünk másokért is.