Útkereszteződések.

A mozifilmek, filmek mindig egyfajta üzenetközvetítő csatornaként voltak, vannak jelen az életünkben. Vannak filmek, melyek szórakoztatnak, aztán vannak, amik elgondolkodtatnak, motiválnak, csendre intenek és sorolhatnám. A nagy mozifilmekben mindig ott van a kollektívtudat módosításának rejtett szándéka. 1982-ben, amikor sorban álltunk az ET című filmre, akkor éppen arra volt befogadásunk, hogy vannak talán más élőlények is a naprendszerben rajtunk kívül. Azóta sok-sok év telt el, és például az ilyen témában alkotott filmek már egészen más információkat, és üzeneteket közvetítenek. Meg sem lepődünk azon, hogy tele van a mozi azzal, ahogy az űrből érkező lények elpusztítják, megszállják a Földet.

Vannak filmek, amik a filmkritikusok szerint nem szólnak nagyot, nem lesz kasszasiker belőlük, mégis van bennünk egy-két olyan mondat, üzenet, amiért megnézzük, elgondolkodunk rajtuk vagy éppen ülve maradunk a székben.
Valahogy ilyen „ A jogász” című film is. 2013-ban készült. Ez csak azért fontos, mert az a néhány üzenet, ami kihallható, ha valóban meg szeretnénk hallani, az ma éppolyan aktuális, mint 6 éve… Sőt most aztán igazán.

Az alaptörténet röviden: „Nem lehet csak kicsit bűnösnek lenni. Nincs félig becsületes ember: aki kipróbálja a rosszat, az már nem szabadul többé, akárhogy kapálózik is. Egy ügyvéd (Michael Fassbender) megkéri a barátnője (Penélope Cruz) kezét és úgy érzi, az új életbe csak több pénzzel vághat bele. Elhatározza, hogy két társával (Javier Bardem, Brad Pitt) – egyetlen, kivételes alkalommal – 20 millió dollár értékű kokaint visz be az USA-ba, amit azután saját maga terít szét. Úgy tervezi, a mocskos munka befejeztével nyugodtan visszatérhet a törvénytisztelő polgár hétköznapjaihoz. Persze súlyosan téved.” (forrás: port.hu)

Amikor a történet szerint elrabolják a feleségét, akkor fájdalmában, félelmében felhívja a maffiavezért. Ez a párbeszéd így szól:
„ – Nem érti, milyen helyzetben vagyok?
– ÓÓ dehogynem! A tetteiknek következményei vannak és ez által új világok jönnek létre, mindig másmilyen. Ahol hullákat hantolnak el a sivatagban az is egyfajta világ, ahol a hullákat szerte hagyják, hogy rájuk találjanak, az is. És ezek a világok, amelyeket eddig nem ismertünk, bizonyára mindig is léteztek, nem igaz?
– Nem tudom. Segít nekem?
– Azt tanácsolom, mérje fel, milyen helyzetben van Uram?! Ez az én tanácsom. Nem mondhatom meg magának, mit kellett vagy mit nem kellett volna tennie. Az a világ, amelyben jóvá akarja tenni az elkövetett hibákat, más világ, mint amelyben a hibákat ejtette.
Ön most egy útkereszteződéshez ért és választani akar, de nincs választási lehetősége, csak elfogadás van. A választás már réges-régen megtörtént.
A sokat gondolkodó emberek gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amely távol áll az élet realitásától. Egyébként pedig mindenkinek kellene egy olyan hely, ahol kezelni tudják a tragédiákat, amelyek előbb-utóbb bekövetkeznek. De ilyen bölcsen kevesen viselkednek.”

A tetteinknek mindig vannak következményei. Minden energia, minden rezgés. Amikor választok valamit, akkor az megjelenik a valóságomban. Ebben semmi új nincs. Ha éppen nehéz az élet most, akkor nézz vissza picit, hogy rá láss tisztán arra a választásodra, amivel éppen ezt teremtetted. Az, hogy csak én vagyok és megyek előre, senkit nem tisztelve, már nem működik egy ideje. Az a világ, ahol azt hiszed, egyedül, elkülönülve a „majd én tudom” energiából teremthetsz bármit is, tévedés. Az áldozat vagyok, sem működik. Ha azt hiszed, mindenki összeesküdött ellened, akkor sajnos ki kell ábrándítsalak. Minden pillanatban mi teremtjük a valóságunkat.

Mindennek az alapja önmagam tisztelete, az Univerzum tisztelete, az Isten tisztelete.

Egy vagyok mindennel és mindenkivel. Eddig sem egyedül alkottál. Viszont egy ideje itt van ez a térben: egység van. Ha ebben vagy, akkor működsz most is igazán és erősen. Ha elkülönülésben vagy, akkor döcögsz vagy állsz az útkereszteződések előtt.

„ – Van egy költő, aki nagyon szerette a feleségét, de a felesége meghalt. A költő mindent oda adott volna, hogy még 1 órát eltölthessen a szeretett feleségével. Azért, mert a mélységes gyászban a csere szabályai nem érvényesek, hiszen a bánat túlmutat minden értéken. Az ember könnyen feláldozna egy egész nemzetet is bánata enyhítésére, mégis a bánattal nem lehet fizetni semmiért. A bánatnak nincs értéke, ily módon semmi értéke.
– Miért mondja ezt?
– Mert Uram maga továbbra sem tudja elfogadni a maga által teremtett világa valóságát. Szereti annyira a feleségét, hogy helyet cserélne a felesége körforgásában, nem a halálban, mert a halál könnyű.

– Igen.

– Ezt Örömmel hallom Uram.

– Mit akar mondani, van rá lehetőségem?

– Nem nincs.

– Azt mondta az az ember vagyok a kereszteződésnél.

– Igen, aki megérti, hogy az élet nem fogja magát visszafogadni. Mi magunk vagyunk a világ, amelyet teremtettünk, és amikor megszűnünk létezni, velünk együtt megszűnik a magunk teremtette világ is. Ám akik értik, hogy a saját világuk legutolsó napjait élik, azoknak a halál teljesen más. Minden valóság elpusztulása olyasmi, amihez semmilyen beletörődés nem elég. És akkor végre kiderül a nagy igazság. Minden nagy tervről és minden nagyon elgondolásról lehull végre a lepel.”

Annyi, de annyi lehetőség, esély adatik az úton arra, hogy fényben fejlődjünk és változzunk.

Mi mégis sokszor csak akkor vagyunk képesek, alkalmasak igazi transzformációra, ha a veszteség, a vég energiája meglegyint. Ez is egy örök szabályszerűség itt.
Amikor tudatos működésről beszélünk, akkor ezt a működést szeretnénk többek között lecserélni. Most van erre mód és lehetőség, de csak azoknak, akiket tiszta szándék vezérel. Ez a tiszta szándék a szívben születik és onnan indul. Ebben a tiszta szándékban ott az egység emberként az istenivel. Ebben MI vagyunk, és nem ÉN vagyok van. Ebben erő van, szeretet van, tisztelet van, alázat van ,és ezzel emelkedés van.

Most azt az időt éljük, amikor naponta kerülünk útkereszteződésekbe. Van, hogy többször naponta.
Légy éber arra, hogy mikor vagy benne!
Légy éber arra, hogy ott megállj egy pillanatra és a szívedre figyelve, lépj tovább.
Kell bátorság az újhoz, de Benned van születésedtől fogva. Hiszen ott tudtad, nem vagy egyedül.

Nézz rá a mostani életedre és lásd az útkereszteződéseket. Behálózzák az életünket attól a pillanattól fogva, hogy megszülettünk. Azt is ismerd fel, hogy amikor igazán nagy szarban voltál, vajon melyik választásoddal teremtetted meg? Nem az a lényeg, hogy ezért bántsd magad. Az a lényeg, hogy elismerd, az is a Te teremtésed volt. Vond le a tapasztalást belőle és öleld át szeretettel. Az is Te voltál.
Majd állj meg itt a jelenben. Lépj tudatosan egy útkereszteződéshez! És hozz egy döntést: magamat választom és megyek az istenivel, az Univerzummal együtt. Amikor itt Istent írok, nem az egyházi, vallási Isten, de ha Neked úgy könnyebb, akkor Neked az.

Szóval, állj csak bele az útkereszteződésbe és tudatosan válassz!

Milyen érzés? Egészen más, de lehet, hogy előtte még a nyakadba hullik az a sok szar, amit az eddigi választásaiddal teremtettél. Ez is része az útnak. Csak szólok…

De ettől még menned kell előre, tiszta szándékkal a szívedben!

[mailerlite_form form_id=1]

 

 

Útkereszteződések – Útkereszteződések – Útkereszteződések – Útkereszteződések – avagy az élet választásai

error

Kövesd az írásaimat és oszd meg őket, ha tetszett!