Vannak pillanatok amikor történik valami Benned. Történik valami és már semmi sem lesz olyan, mint azelőtt. Valami végérvényesen megváltozik és minden, ami előtte történt, érvényét veszti, átértékelődik.

Néha jó lenne érteni, igazán tudni mi is ez. Van, hogy egy könyv, valamikor egy találkozás, van amikor egy szempár, egy beszélgetés, egyetlen mondat képes áttranszformálni Benned valamit.

És van olyan, amikor egy utazás…. egy utazás önmagadban. A becsukott szemek mögött, kapcsolódva magaddal, nem a külső világra figyelsz, hanem befelé. A szemeid helyett a szíveden át érzékelsz. A zene ritmusa vezet Téged és Te utazol. Magad elé képzeled a szüleidet és rajtuk keresztül elindulsz, hogy találkozz mindazokkal, akiket az őseidnek tudsz. Néha megállsz. Megérint a közelségük. Megérint a szemük, az arcuk. Sosem láttad őket, de tudod, mert a DNS-ed emlékszik rájuk. Utazol. Utazol belül önmagadban. A dobok hangja visz Téged. És ők jönnek, hogy megláthasd a múltat Bennük. Nincs idő, nincs tér, nincs fájdalom többe. Hála van, öröm van, tisztelet van.

És egyszer csak megérkezel.

Megérkezel valahova. Egy végtelen térbe és akkor ott valami végérvényesen megváltozik Benned.

Csak fekszel a földön a sötétben és hagyod, hogy az utazás élménye a sejtjeidet átölelje, megsimogassa.

Az első érzékelésed, hogy minden van. Egy vagy mindennel. És akkor megszületik Benned az is, soha többé nem hagyod, hogy mások bántsanak. Soha többe nem becsülöd magad mások alá, és nem bántod magad semmiért.

Végtelenség vagy, áramlás vagy, béke vagy és szeretet,öröm vagy és lebegés vagy.

Csend van belül. A világot másként látod. Az embereket másként érzékeled.

Valami végérvényesen megváltozott…

error

Kövesd az írásaimat és oszd meg őket, ha tetszett!