Az egó és a fájdalom
Nem is olyan régen olvastam egy könyvet. Vannak időszakok, amikor nem jut idő csak úgy olvasni, mert annyi szakmai olvasmány van, hogy nem marad a kikapcsoló, ellazító olvasásra idő. Aztán meg fordítva van ez…
Valahogy nehezen indult a könyv, de aztán magával ragadott. Felhozott néhány témát bennem is. Egy történet a halál utánról, amiről annyian szeretnénk tudni. Vajon mi van odaát? Most mégsem ezen mennék…
Az emberi lét, a lélek fejlődéséről szól.
Én magam egész életemben ezt kutatom. Gyerekként is tudtam, hogy több ez, mint egy testben megszületni, leélni egy életet és aztán meghalni. Mindannyian céllal érkezünk, fejlődni és tanulni jövünk. Bevállalásaink olykor nehezek, mégis szükségszerűek. Nehezíti mindezt az is, ahova érkezünk, a tanult minták, az adott kultúra, a kollektív tudat, a test halandósága, az egó és kedves barátja: a fájdalom energiája.
Szerencsés vagyok, mert azzal foglalkozom, ami mindig is érdekelt. Terapeutaként és a technikákat tanítva, állandó jelenlétben vagyok. Majd aztán a saját életemben időről időre megjelennek olyan úti társak, akik nekem is nehézzé tudják tenni az itt létet. Az egót barátsággal kezelni, nem volt könnyű. Igazából amióta a theta healinget használom, vagyunk jóban és haverságban. De persze vannak pillanatok, amikor uralma meglep. Kell a tudatosság, kell az éberség.
Tudod, az a hang a fejedben, aki mindig pofázik. Szüntelenül mondja, de nem a kedves és szeretetteli dolgokat, hanem azokat, melyek tovább léptetnek a fájdalom energiája felé. Mert ők ketten együtt járnak.
Az egó szeret félelemben tartani! Együtt játszik az egó és a fájdalomenergia.
Elég jól is megy neki. Főleg ebben a közegben, ahol mi élünk. Nemzeti szinten, történelmi szinten, a kollektív tudati mezőben, mindenhol jelen van ez az energia. Bár sokan tudjuk, hogy illúzió és nem valós. Észre sem vesszük és besétálunk a csapdába, majd vergődünk benne sokszor évtizedekig. Sokan ezzel együtt halnak meg. Sokan képesek felismerni a működését és megváltoztatni azt. Sosem a félelem a lényeg, hanem ami alatta van. Annak a megértése kell ahhoz, hogy ki tudjon pukkanni, mint egy lufi. Amikor egy adott félelem elengedésre kerül, magával viszi a félelem különböző változatait is. Mert minden félelemnek egyetlen gyökere van. a teljesség hiánya. Az egység nélküli állapot nehéz.
A teljes jelenlét egy kulcs az élethez. Hiszen ebben a pillanatban minden rendben van. De jó lenne, ha ennyire egyszerű lenne.
A fájdalom az egó társa.
A fájdalom egy érzés. Rátanítottak minket, igen. Szeretjük is, igen. Ragaszkodni is tudunk hozzá igen. Számtalan hitrendszer köt minket ehhez. Ilyen például: amikor érzem valaminek vagy valakinek az elvesztését a fájdalmon keresztül, akkor érzem, hogy értékes. A fájdalmon keresztüli fejlődés visz közel Istenhez. A fájdalom erőssé tesz. A fájdalom testben tart. A fájdalom segít, hogy ne szálljak el, ne legyek túl gyors. A fájdalom szükségszerű. És még számtalan… A fájdalom képes eluralkodni rajtad, a tested felett és bevisz egy olyan spirálba, ami csak húz lefelé.
Ezeket a hitrendszereket cseréljük le thetában és akkor szépen megváltozik a valóság.
Az egó versenybe visz, harcba visz.
De ha elismered magad, és szereted magad és kapcsolódsz a Mindenség Teremtőjének energiájával, nincs mitől félned.
Nem vagy azonos a fájdalommal. Ezt mindig tudnod kell!
Ahogy nem vagy azonos a testeddel sem. De most ez a test az otthonod és fontos, hogy szeresd és egészségesen tápláld. Engedd, hogy pihenjen és hagyj időt a regenerálódásnak is. Szeresd magad és ne engedj a világ csábításának. Sokan ígérnek szabadságot, de valahogy mégsem sikerül.
Amíg elkülönült vagy, amíg kiszakadtál az egység energiájából, addig a hiány terében vagy és ott erős az egó, a félelem és a fájdalom energiája.
Engedd magad újra a forráshoz, mert nem vagy egyedül és nem is kell egyedül menned. (És itt nem a vallásokhoz bekötött istenhitről beszélek)
Isteni szikra vagy Te is! Keresd meg magadban azt, aki Te valójában vagy, maszkok nélkül, szerepek nélkül, megfelelési kényszer nélkül.
De légy óvatos, a hamis én-tudat, nem egyenlő az Isteni önvaló energiájával. Bár látszólag hasonlít… látszólag…
Hogy vagy Te és az egód? Hogy vagy Te és fájdalom? Játszik még az egó és a fájdalomenergia?
Hogy vagy Te és az isteni önvalód?
Szeretettel,
Helga
